Rendszeresen szoktam adatlapokat olvasni, persze főleg Eropolisban, mivel ott kötelességem, meg persze máshol is néha. És bár már nagyon kevés furcsaságon lepődök meg, de azért néha még most is találkozok olyan információkkal, amik elgondolkoztatnak.

Biztos nagyon maradi lehetek. De soha nem értettem, hogy egy nyitott kapcsolatot, vagy swinger jellegű vágyakat, vagy egyszerűen csak egy szabadosabb életvitelt hogy lehet beleöltöztetni a BDSM ruhájába. Mondom, hogy nagyon maradi lehetek. És vaskalapos is talán.

Nekem a BDSM mindig is valami konzervativabb, nem ennek a századnak a nézeteivel egyező férfi-női kapcsolatról (is) szólt. Ahol a férfi a Férfi, a nő meg a Nő. Mindegyik a saját szerepe szerint. És a férfi az irányitó a kapcsolatban. (Nem igazán van kedvem most figyelembe venni a férfi szubmisszivitást és a női dominanciát BDSM-beli értelemben – tudom, hogy van, értem is, hogy van, de nő vagyok és tényleg nem domina.) És az én olvasatomban a BDSM – még ha esetleg nem is élnek együtt a felek (ezer oka lehet a mai világban) – akkor is egy partnerkapcsolat. Ami feltételez érzelmeket. Oda-vissza. Amik pedig kizárnak dolgokat. Persze csakis az én olvasatomban. Én meg csak egy ember vagyok a világban a milliárdok közül.

Legelőször évekkel ezelőtt a használtatáson akadtam ki. Irtam is róla, meg is köveztek érte. Hogy lehet, hogy egy dom kölcsönadja a subját? Leforditva köznapi nyelvre: egy pasi kölcsönadja a nőjét? Nem fogom megérteni soha az életben … Milyen kapcsolat az ilyen? Hol vannak ebben az érzelmek? Hol van ebben egymás megbecsülése? Azt sem értem, ha egy dom (?) beleegyezik (?), akarja (?), kezdeményezi (?), hogy a subját (?) akár az ő jelenlétében más domináns fél „nevelje” … Amibe bármilyen szexuális jellegű tevékenység beleférhet. Milyen dom az ilyen? Ő nem tudja a subját nevelni? Segitség kell neki benne? Szegény apám szavaival szólva: na ne basszuk már meg ángyikát … Az én szavaimmal meg: a kurva életbe … Milyen domináns fél az ilyen? Majdnem azt mondtam, hogy csak olyan, mint én. De nem. Mert ha én domina lennék – de soha nem leszek -, hát majd én tudnám nevelni a saját szubomat. A saját igényeim, saját számize szerint. Nehogy már más nevelje, (azaz dugjon vele, szopassa, stb. – mert nálam a BDSM azért a szexualitás része, még mindig -) könyörgöm.

És az a sub, aki ezt tűri, elviseli, akár még élvezi is, az az én szememben nem engedelmes, nem alázatos, nem odaadó. Hanem vagy egy eszetlen, minden büszkeség nélküli birka, vagy egy szabadosabb erkölcsű, laza felfogású, „modern” ember. Ezeknek viszont köze nincs a BDSM-hez.

Én viszont elég konzervativ gondolkodású – és pechemre, minden előzményem ellenére is monogám – vagyok. Ezek szerint. Mert nem értem.

Mindenki azon a barom könyvön, O történetén nevelkedett fel??? Azt szivta a BDSM anyatejeként??? Ami egy fiktiv marhaság? Ahol René egy kapitális marha, mert odaadja a nőjét Sir Stephennek? René, aki elviszi a szerelmét a kastélyba, hogy végigkúrja egy valóban perverz és ostoba banda? És milyen nő O? Aki mindezt tűri, tán még néha élvezi is? Egy idióta liba. Aki megérdemli a sorsát. Mert egyikük sem tudta megbecsülni az egymás iránt érzett szeretetüket (ha volt ott olyan egyáltalán …)

Vajon miért egyenlő sokak szemében a BDSM az erkölcstelenséggel???

Vajon hány dom/domina kell EGY sub neveléséhez…