Azon gondolkoztam az éjjel becsukott szemmel, hogy mi lenne, ha az ex itt állna mellettem.

És már nem tudtam elképzelni, hogy a vállamra teszi a kezét … csak azt, hogy több méterre áll tőlem. És aztán azt kérdeztem magamtól, hogy jó érzés-e ez nekem. Nem az. És aztán azt, hogy el tudnám-e képzelni, hogy újra férfiként érjen hozzám. Nem. Nem azért, mert nem vonzó férfi. Hanem azért, mert már idegenné vált számomra. És miért érjen egy idegen hozzám férfiként? Tele van a világ jó svádájú pasikkal. Akik közömbösek számomra. Egyikkel kapcsolatban sem vágyom arra, hogy megérintsenek …

Tényleg rakétasebességgel távolodik el tőlem az utóbbi hetekben.

Irom ezt magamnak. De bárkinek, aki egy ilyen kapcsolatot vesztett. És az elején úgy érzi, hogy alig lehet túlélni.

Én túléltem. Le tudtam válni róla. A kezdeti gyűlölet is elmúlik lassan. De a gyűlölet is érzés volt. És már enyém végre a közömbösség iránta.

Nincs most senkim a valóságban. De mégis azt érzem, hogy boldog vagyok.