Mi lesz, ha egyszer nem lesz többé hang??
Napok óta ült a süket csönd fogságában. Csend kinn, csend benn a lelkében. Az automatika persze ilyenkor is működik. Nézegette a szines-mintás köveket, kereste a párokat órákon át, hajnalig. Várt. Várt, hogy valaki megtörje a csöndet, ami már lassan felfalta belőről. Mint egy alattomos féreg. Lassan rág. Nem is érzi az ember, hogy fáj a harapása. Csak lassanként elfogy belülről, elfogynak az érzések, elúszik a jó, ami édessé teszi néha az estéket.
A csend férge már majdnem győzött. De csak majdnem. Az üressé falt héj most megtelt megint.
Mi lesz, ha egyszer nemcsak a csatát, hanem az egész háborút megnyeri az az átkozott, belülről pusztító, életfaló, csenddel gyilkoló fenevad?
Mi lesz, ha egyszer nem lesz többé hang??
Mi lesz? Semmi. Mert a cseresznyevirág a lepkével akkor is gyönyörű lesz. Tőlünk és mindentől függetlenül. És csak ez a lényeg. A cseresznyevirág időtlen szépsége, ami túlél minket … Mindkettőnket.