Miért érzem úgy, hogy egyre inkább nincs nekem tovább …. kilátástalan, egyre sötétülő élet …. csak Isten meg ne verjen ezekért az érzéseimért …

Legalább a Gyerek ne lenne beteg … inkább kapjam meg az Ő betegségét is, nekem már mindegy, megszoktam, elviselném százszor, csak Neki ne legyen baja … De ha sirok, akkor se lesz jobb.

Olyan, mint amikor összecsapnak a hullámok a fuldokló ember feje fölött és nincs kapaszkodó, nincs levegő, nincs kiút, már csak a semmi van, a reménytelenség ….

Depressziós lennék? Nem hiszem. Ez most nem az az érzés … De akkor mi? Gyűlölöm magamat ….