miért én? csak én?
miért én? csak én?
csak én voltam olyan rohadék riherongy hazug, akinek az írás kedvéért, a slusszpoénok kedvéért, a hatásvadászat kedvéért
minden faszija extrapotens volt?
minden orgazmusa egetrengető volt?
hírből sem ismerte a fél hat látványát?
miért én? csak én?
vagy más is volt?
ááá … biztos nem. ilyen szemét riherongy hazug csak én lehetek, senki ne vegye el tőlem a díszhelyet, úgysem adom, mindenkinél tudok nagyobbat mondani, ha úgy hozza a szükség, hazugságban a profik profija vagyok
magyarán csak én
de miért én?
inkább élvezem
néha olyan érzésem van, hogy rajtam kívül mindenki okos, tudja a frankót, csak én nem.
nem bánom. és ha bánnám, akkor sem tudnék mit csinálni.
olyan hülyéknek is kell lenni, mint én.
én, aki sokszor bizonytalan vagyok, és a vágyaimról csak azt tudom, hogy a hatodik x kapujában is képlékenyek, nincsenek betonba öntve. de ezt sem bánom.
nem szeretném, ha minden tökéletes rendben állna bennem, az agyamban, a lelkemben. az olyan statikus dolognak tűnik nekem, amiben már nem sok esély van a változásra, mert minek? a rendet meg kell őrizni. a status quo nem szenvedhet csorbát.
bennem általában nincs ilyen értelemben rend. az előttem lévő út nem egyvágányú, egyirányú, számtalan leágazást látok benne, ha előre nézek. választhatok szinte minden percben, hogy merre menjek. nekem ez az igazán izgalmas.
már rég elfogadtam azt a tényt, hogy soha nem tudom teljesen megismerni önmagamat. abban a bizonyos „ablakban” a jobb alsó négyzet mindig fekete lesz. talán kicsit összébb szorítható a területe, általam és a világ visszatükrözése által, de az egész soha nem tűnhet el.
amióta ennek a ‘senki földjének’ – ahol a valódi titkok rejtőznek – elfogadtam a létét, úgy megbékéltem azzal is, hogy – én legalábbis – soha nem fogom teljesen megismerni önmagamat.
mindig lesz bennem egy sötét rész, ahonnan néha kinyúl egy képzeletbeli kéz, és megpöcköl, én meg csak nézek, hogy miért látok dolgokat másképpen, mint azelőtt.
már rég nem zavar. inkább élvezem 🙂
Az ember legyen tisztában a vágyaival?
Ezt olvastam ma valahol egy beszélgetésben … Irtam is egy blogot erről itt kora este.
Kiváncsi lettem, hogy mennyire vagyok változóképes. Körülbelül fél éve töltöttem ki a BDSM tesztet. Most megismételtem.
A teszteredmény magáért beszél és igazolja azt, hogy képes vagyok változni, és változok is.
Az, hogy valóban switch vagyok, most már 100%. Viszont a legmeglepőbb a vanilla szex iránti érdeklődésem zuhanórepülése. Fél éve még 76 % volt, most meg 29%. A dominancia és a szubmisszivitás értéke közeledett egymáshoz. Egyre kiegyensúlyozottabb.
A mazochizmusom jelentősen csökkent.
Az Úrnő ‘szerep’ egyre fontosabb. Ennek megfelelően a „kölyök” szerep fontossága jelentősen csökkent. Egy olyan ember, aki egyre inkább elfogadja az Úrnő létet, ne legyen neveletlen kölyök. Nem illik hozzá. A csibész kölykök nevelője szerep viszont a semmibe veszett. Én már nem nevelni akarok, hanem uralkodni. Egy elég hosszú nevelési fázis után.
A kisérletező kedvem egy kicsit nőtt.
Semmi kedvem kamasz vagy háziállat szerepbe bújni, és egyáltalán nem kivánom ezt a partneremtől sem. Felnőttek vagyunk már.
Nem lepett meg a változás, mert nagyrészt tudtam ezeket magam is minden teszt nélkül. Legfeljebb megerősített abban, hogy van bennem még mindig kellő rugalmasság.
Most már csak azt nem tudom, hogy kacsának vagy libának minősítenének? Szerintem egyik sem vagyok.
Switch vagyok. Az meg egy igen sokszínű „hibrid”.
az lesz, ami volt
aztán jön a következő stádium.
előveszi a régi kliséket, a korábban bevált módszereket, feltölti, amit fel kell, és működik tovább
ebben a stádiumban teljesen megszűnik a hiány. mintha nem is létezett volna sosem. lelketlennek hangzik, ha azt mondja, az sem érdekli, él-e, hal-e? igen, lelketlen. pedig igaz. jó, fogalmazzunk kicsit szelídebben. közömbössé válik, mint a többi sok milliárd idegen ember
és már arra sem érez késztetést, hogy megkérdezze: hogy vagy?
hiszen a többi milliárdnyi idegentől sem kérdezi
az lesz, ami volt. egy karakterhalmaz
Mit illik egy hölgynek
– 1: Nekem mindig igazam van.
2: Ha Én azt mondom, hogy te hoztad fel és amikor visszagondolok és látom, hogy mégsem, akkor automatikusan az 1. pont lép életbe.
– Ez női megközelítés.
– Be is baszna, ha férfiként közelitenék meg dolgokat nő létemre.
– A farkamat is szereted közelíteni. Illik egy hölgynek ilyet tenni?
– Egy igazi hölgynek nemcsak illik, hanem kell is ilyet csinálnia.
– És illik egy farkat egymás után többször is üresre szívogatni?
– Nemcsak illik, hanem kötelező is, ha a hölgy valódi Lady.
Ahogy tetszik
Valahol ma jót mosolyogtam.
Azt hiszik, hogy minden szinház vagy mozi. Amit írok.
Írok groteszket, fikciót, meséket, időnként véleményt, és néha – sajnos – kiírom az aktuális indulataimat is. Sajnos? Nem. Mert az is én vagyok. Nem lenne teljes a kép azok nélkül.
Más már a stílus, mint régen, amikor sok évig publikusan és teljesen nyílt mellényben – itt vagyok, én vagyok, ez vagyok, ide lőjjetek … érdekes szükséglet volt, de biztos meg volt annak is az oka … mint ahogy annak is, hogy elmúlt már belőlem – írtam az életem csippcsupp regényét, csakis a valóságot, leírtam abban mindent, az érzéseimet, a jót, a rosszat, igen .. a szexet is leírtam, BDSM-estől egyetemben.
Akkor azért basztattak, hogy minek vagyok ilyen őszinte a világ előtt.
Most azért, hogy miért ‘játszok színházat’.
Ha színes üveggel vakarnám, az jó lenne?
Nem.
Aki kifogást akar találni, az abban is találna.
Semmi kedvem már a BDSM-ről „okosságokat” írni. Régen megtettem sokszor, amíg azt hittem, hogy tudok valamit belőle. Nem voltam elég alázatos. Büszke voltam és ostoba.
Már tudom, hogy csak a saját magam BDSM-jét ismerem. Azt viszont igen. Az nem általánosság, hanem csupa személyes. Nem írom meg. Túljutottam azon, hogy ez a világra tartozik. Semmi közük hozzá. És mivel csakis rám érvényes, így nem lenne értelme általánosításokat levonni belőle és osztani az észt, annak meg főleg nem, hogy megmagyarázzam az életem. Az csak rám tartozik. Meg az esetleges – vagy van, vagy nincs – partneremre.
Visszatérve arra, amit az indulataimról irtam, hogy az IS én vagyok, megmondom őszintén, hogy a többi is.
Hiába mese, groteszk vagy fikció, az igazságom morzsái abban is benne vannak – mert az is én vagyok -, és akit érdekel, akit érdeklek, az meg fogja találni.
Varnyut, az embert.
——–
„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében… ”
(Shakespeare – Ahogy tetszik II. felvonás 7. szín; fordította Szabó Lőrinc)
Jól járt velem
Szerencsés lény ez a béka – mélázik a Boszorkány az éjszaka hűvösében. Hárászkendő a vállán, fekete macska az ölében. Tisztára, mint a mesében.
Tőlem megkapja mindazt az irányítást, amit igényel, de nem többet.
Megkapja a perverz szexualitásom, hogy mindkettőnknek örömet szerezzek.
Ha egy orgazmust akar, akkor egyet fog kapni, ha többet, akkor annyit.
Megkapja a varázstudományom eredménye színét, javát.
De nem kap majomszeretetet.
Sem féltékenységet.
Sem a mindennapok görcsös rácsimpaszkodását.
Nem kell bizonygatnia állandóan, hogy szeret, nem kérdezem sohasem, hisz lényegtelen.
Tőlem sem hallja állandóan, hogy így szeretlek, meg úgy szeretlek.
Nem óvom, védem, tutujgatom, szuverén lény, oldja meg maga.
Legfeljebb néha annyit mondok mosolygva: lüke.
Azaz nem teszem sírba olyan dolgokkal, mint az erdőn túli ember-asszonyok a hímjeiket.
Szerencsés béka. Jól járt velem.
Ócska kis szendvics, ócska kis múlt
Az ócska kis szendvics nem más, mint egy félbevágott zsömle. Rászelve pár karika paradicsom, semmi vaj vagy ilyesmi, nincs kenés alatta, egy vékony szelet sajt, be a grillbe. Vacsora. Ami esetleg feldobja, az a hozzá fogyasztott erőspaprika, harsogó zöld és méregerős, csípi a számat. Nem baj, mert szeretem.
Közben valahonnan az ócska kis múlt egy szelete olvasnivalónak. Miért nem szoktattak le gyerekkorban arról, hogy evés közben nem olvasunk, figyelünk az ételre, mert egyrészt azzal megbecsüljük, másrészt nem zabálunk többet az olvasás hevében, figyelmetlenül lapátolva be az ételt, mint amennyii az éhség csillapításához valóban szükség lenne …
* * *
Ellen-Könyv a “mintasubtól”?
Atyám … hová süllyedtem … Még a végén kénytelen leszek valamilyen formában megirni …
Ma fenn voltam egy kicsit valahol. És valaki azt irta nekem, hogy sokat beszélgettek már ott rólam. Kérdeztem, hogy minek az apropóján. Mire is mondta, hogy az én netes BDSM gyűjteményem sok embernak adott arra motivációt, hogy sub legyen …
Na, bassza meg … Ezek szerint vannak olyan emberek, akik csak azt olvasták el akár a blogomban, akár abban a tetves Ebookban, amit hülye libaként használni akartak??? Könyörgöm … az Ebookban nagyon sok negativumot, emberek rossz tapasztalatát, subok, domok pofára esését, kapcsolatok bukását is belevettem … azokat nem olvasták el? Még a saját BDSM kapcsolatom dicstelen vége is benne van, könyörgöm …
Ez az előbb úgy felbaszta az agyam, hogy irni akartam egy dörgedelmesen hosszú posztot a BDSM, a D/s és az S/M buktatóiról. Hát … ir a faszom. Azok is benne vannak mind a kettőben. Akit valóban érdekel, az elolvashatja. És azt meg visszautasitom, hogy valaki is én miattam lett sub. Két évig fórumoztam, sokkal tovább olvastam a BDSM-ről, mégse vertem soha senki nyakába, hogy az ő tapasztalatai, irásai motiváltak arra, hogy sub legyek. Azért kezdtem el ezekról olvasni, fórumokon beszélgetni, mert már eredetileg is bennem volt a szubmisszivitás. És meg akartam érteni magamat.
Épp ezért senki ne dicsőitsen engem, hogy összegyűjtöttem az Ebook anyagát. És senki ne vádoljon majd azért, ha belemegy egy ilyen kapcsolatba és nem sikerül és egy kissé elbassza az életét. Aki érez magában hajlandóságot arra, hogy sub legyen, az egy dologra vigyázzon: önmagát, a valós emberi büszkeségét, tartását soha ne adja fel teljesen.
2011. március 19.
* * *
Elfogyott közben az ócska kis szendvics.
Épp úgy, ahogy elfogyott az „ellenkönyv” is, hisz lényegében megírtam … Elfogytak a szavak, a dicsőítőek, a korholóak, és elfogytak már a figyelmeztetőek is.
A fal kemény.
A BDSM játék, de vannak veszélyei.
Mindenkinek van joga mindkettőt kipróbálni.
Kendős Boszorkány, avagy a bundás Vénusz
A Boszorkány és a béka épp suttogva eszmét cserélnek a Nagy Semmi két végéről.
– Ezek szerint már tényleg rendelkezel az erőmmel. Teljes bizonyossággal.
– Az az iszonyatos erőtlenség, ami pár nap óta bennem volt, most már nincs és a hangulatom is stabilabb. Jót teszel nekem.
– Rabszolgát csináltál belőlem.
– Ezt nem tartom rabszolgaságnak .. Inkább olyan vagy nekem, mint egy Duracell elem, persze a tartós fajtából. De ezért tetszik a gondolat, hogy a rabszolgámnak cimkézed magad.
A Boszorkány mostanában egy vékonyka, de nagyon tanulságos könyvet olvas. Ahol a főszereplő nő, Vanda valami olyat mond Severinnek, hogy jól gondolja meg, mekkora hatalmat ad maga fölött egy nőnek, mert a nők olyanok, amilyenek … megbízhatatlanok .. és könnyen a fejükbe száll a hatalom.
Leopold von Sacher-Masoch írta, a címe A bundás Vénusz.
Hát nekem ugyan bundám nincs – töpreng magában a Boszorkány. – De hátha a hárászkendőm is megteszi.
azt akaja adni
Te nem akarsz tőlem elválni, inkább még többet a lábaid alatt tudni.
És ezt te honnan tudod? Mármint hogy én mit akarok.
Már rég kidobtál volna, ha nem így lenne.
.. rég kidobtál volna ..
.. rég kidobtál volna ..
a nagyképűség törékeny máza pillanat alatt szilánkokra hasad a szavaktól. kidobtál volna. kidobtál volna. kidobtál …
a szó. amit csak egy elnyűtt, kopott, már hasznavehetetlen dologgal kapcsolatban …
emberről nem. így nem beszélünk
ő viszont saját magáról …
egy pillanatra vagy többre is összecsavarja a szivét valami, leginkább fájdalomnak lehet nevezni. és arra késztetné, hogy karjába vegye a másikat, dajkálja, mint … nem is tudja … és ölelje, simogassa a haját. valami elementáris gyengédség önti el, már régen érzett ilyet. jót akar tenni vele, jót akar tenni neki. aminek örül, amit élvez, azt akarja adni. mert az neki is élvezet
Kidobtál volna …? Még a végén megint megsajnállak ezért a szóért.
Ha sajnálnál, nem nevelnél-szoktatnál a talpaid alá.
Én nem titkolom, hogy sérülékeny ember vagyok. de te igen. És sokkal sérülékenyebb vagy, mint én. Most legszivesebben dajkálnálak egy kicsit.
A talpaid alatt…
Akár ott is, ha neked az a jó.
Megnyugtatnál a talpaiddal?
Ha az neked nyugtató, akkor akár azt is.
Igazából az lenne, bármily degenerált is.
Miért lenne ez degenerált? Az is egy intimitás.
Mert egyben alázol is vele.
Ha te azt élvezed, az nem megalázás, hanem örömszerzés.
És ha az arcomon pihentetnéd mint a két lábad?
Biztos jó érzés lenne. Mert tudom, hogy örülnél neki.
Ráteszed legközelebb az arcomra?
Nesze
Mi a különbség a parancs és a lehetőség között?
Ha megparancsolom, hogy gyere, önteltségedben még azt hihetnéd, hogy annyira fontos vagy számomra, hogy parancsba adom.
Ha azt mondom, hogy néha kapsz egy lehetőséget, hogy meglátogass, akkor viszont kegyet gyakorlok.
No, ez a különbség.
Megalázást akartál? Nesze.