Én

Ki is vagyok én? Egy öregedö, közel ötvenéves nö. Lényegében jellegtelen személyiség. Bár magamat nem tartom annak…
Szellemi munkát végzek kb. 23 éve. Munkám nagyon távol áll az informatikától. Olyannyira, hogy a munkám során még soha nem kellett számitógépet használnom. Használhatnék, de kollégáim tudják rólam, hogy nem kedvelem a számitógépeket és a világból ki lehetne kergetni az esetleges kötelezõ számitógép-használattal.
A munkám során az adminisztrációt kézirással, esetleg diktálással oldom meg. A diktáláshoz egy kb. száz éve leselejtezett szalagos Sanyo magnót használok, nem digitális diktafont.
Kellöképpen konzervativnak tartanak ezért a hozzáállásomért. Talán az is vagyok. De szeretem a hagyományos dolgokat.
Soha nem tanultam számitástechnikát, informatikát. Bár szerettem a reál tantárgyakat. Gimnáziumban osztályfönököm, aki egyben a matematika tanárom is volt, azt szerette volna, ha programozó matematikus szakra megyek. Nem mentem. Nem érdekelt. És azt se hittem el, hogy a számitástechnikának lesz olyan mértékü jövöje, hogy majd valaki meg tudjon élni belöle.
Más pályát választottam. Távol mindezektöl.
Sose gondoltam, hogy idös és igencsak merev gondolkodású tanáromnak igaza lesz.
Sorry Tanár Úr……
– – –
Kb. 11-12 éve szerencsémre eljutottam egy külföldi tudományos kongresszusra. A termekben diszes, figyelemfelkeltö pultok, dekorációk voltak mindenütt. Egy eldugott zugban állt csak egy disztelen, jellegtelen portál. Egyetlen fiatalember felügyelte. Az összes dekoráció egy monitor volt. Csekély angol tudásommal megkérdeztem tõle, hogy itt milyen terméket reklámoznak. Olyan egyszerüen válaszolt, hogy nem volt nehéz megérteni.
Annyit mondott, hogy nem reklámoz semmit. Ekkor megkérdeztem, hogy akkor mi van itt. A válasza az volt: „a jövö”. Nem értettem igazán, amit aztán magyarázott.

Az egyetlen monitoron három betü volt csak:
WWW
Igaza lett…

– – –

Aztán eltelt pár év… És „megszületett” ő. Az alteregóm.
Aki már nagyon bánja, hogy anno régen nem hallgatott idös osztályfönökére. Aki nem fél az ujdonságoktól. Aki elõször a wappal kezdte és már a webbel kisérletezik.
– – –
Én, – aki nem ő vagyok – munkahelyemen változatlanul elvböl nem használok számitógépet. És az adminisztrativ dolgaimat egy százéves Sanyo magnóra diktálom. Vagy kézzel irom egy spirálfüzetbe…

– – –

Az szoktad néha mondani, hogy doromboló cica vagyok.
Hát itt a szemem, amivel nézlek, amivel gyönyörködöm benned.
És örülök, hogy élek. Hogy Veled élek, Drágám.
Szeretlek…

Ezt is azzal a masinával találtam. Mikor irhattam ugyan? Mert ez a legelső weboldalon, a legelső domainon volt. Nem tudom. De valószinűleg 2007-ben. Na az se most volt.