Nekem már hosszú évek óta soha nem Szentestén volt … Sok oka van ennek, most ez nem fontos. Általában pár nappal előtte volt egy este, amikor valamiért beleköltözött a karácsonyi hangulat a szivembe …

Azt hittem, hogy idén már ez sem lesz … Még a kis műfenyőt sem akartam levenni a szekrény tetejéről … Minek? Nincs nekem már karácsony …. -szomi A gyerekem sem lesz itthon Szenteste. Kimegy a barátjáékhoz falura. Menjen. Legalább neki legyen valami karácsonyszerű érzése …

Az utóbbi két napban elég megrenditő és fájdalmas dolgok történtek velem … egész nap rossz kedvem volt. Folyamatosan az járt az eszemben, hogy nem sok értelme van semminek … Ki kéne szállnom valamiből, amibe igazán be sem szálltam, mert senkinek nem akarok fájdalmat okozni … Elég, ha nekem van. Egész nap ezt járt a fejemben. És jöttek emailok, amik (bár rejtve, de) másról sem szóltak, csak kétségbeesésről … Sajnálom azt az asszonyt. És nem akarom bántani … semmivel … Egész nap ezen járt a fejem. És válaszoltam neki, nem azért, mintha nagy kedvem lett volna, de megérintett a kétségbeesése. Fél. És meg szeretné ismerni a vélt vagy valós ellenfelét. Értem én ezt, hogyne érteném …

Szóval nem volt jó kedvem.

Este zenét hallgattunk valahol … és rövidesen karácsonyi dallamok töltötték be a szobát. És a lelkemet. Nem akartam sem a szobámba, sem a blogomba karácsonyfát állitani. De most valamiért csináltam egy png képet és kitettem … Nem tudtam, hogy közben valaki meg épp ir. Ő volt Tommy. És mire ő kész lett az irásával, én kész lettem itt a karácsonyfával. Egyikünk sem tudta, hogy mit csinál a másik …

Aztán megtisztelt azzal, hogy megmutatta az irását. És azzal is, hogy megengedte, hogy itt publikáljam …

Nem gondoltam, hogy számomra még lesz valaha az életben egy este, mégha nem is december 24-én, amikor újra eljön a lelkembe a Karácsony …

Köszönöm, Tommy … -zsepi