milyen jó, hogy kiszálltam, amikor kiszálltam. nem lehet úgy évekig élni valamiben, beleélni magam szinte állandóan, hogy ne kapjon szinte jóvátehetetlen csömört az ember. és meggyűlölje azt, amit valaha élvezett, mert jó és élvezetes volt számára. még a legjobb dolgoktól is ki lehet égni, ha ömlesztve kapja az ember. én meg sokszor csak a mocsokban turkáltam már.

milyen jó, hogy pihentem annyit, amennyit kellett. és elfoglaltam magam olyan dolgokkal, amik távol álltak attól a világtól, ahonnan elmenekültem.

milyen jó, hogy rájöttem, még az én öreg lelkem is képes regenerálódni.

milyen jó, hogy hallgattam a kisördögre, aki két hétig rágta a fülemet: tedd meg, tedd meg.

milyen jó, hogy tizenhat éves koromban egy Szentestén éjjel elolvastam Saint-Exupéry könyvét és megláttam a kalap helyett a valóságot.

milyen jó, hogy mindig éreztem valami lelki rokonságot a rókával … bár én már inkább farkasnak mondom magamat, és tudom magamról, hogy alfa nőstény vagyok magányomban is.

milyen jó, hogy már nem elégszem meg béta himekkel, mint régen, mert rájöttem, hogy mellém csakis alfa him illik, és ha azt nem találok, akkor járom tovább magányosan az utamat az erdőben, amig egyszer le nem fekszem egy bokor alá, mert tudni fogom, hogy eljött az a perc, amikor el kell mennem.

milyen jó, hogy felfedeztem, van még egy húr a lelkemben mélyen, ami képes újra rezdülni.

milyen jó, hogy nem vesztem el teljesen …

* * *

Az asszony végignézte a videókat. Közben azon gondolkozott, vajon talál-e olyat, ami a saját lelkében is rárezdül az elveszett pilóta, Saint-Exupéry rövidke könyvére, amiben leirta az emberi élet és boldogság lényegét. Volt. Az egyik kedvence. Az sem rossz, amikor csak Presser vagy akár Kern énekli. De sokkal jobban tetszik neki valamiért a Csík – Presser – Kiss kombináció.

No, majd meglátjuk. Egyenlőre örüljek annak, hogy rájöttem, nincs még minden veszve bennem – gondolja. Ez is valami. Majd hozzáteszi magában, hallgatva a zenét – Az a mondat valamiért nagyon jól esett. Annyira, hogy meg is köszöntem. Pedig mostanában csak a dicséretet szoktam megköszönni. Hiszen tudok én udvariasan viselkedni, hogyne tudnék. Bár ezt a köszönetet nem a hétköznapi udvariasság szülte …

(2012.07.26.)