Ja, igen. Diána napja.

Nagyon jó, hogy azt a régi posztot nem hagytam meg sehol, amit egyszer erre a napra írtam. Ha eddig nem tettem volna meg, most úgy is törölném. Mert ki a fenét érdekel, hogy Diána napja van? Engem nem -lol

A lelkem fele persze még szenvedni fog néha. Az a bizonyos kiürült doboz. Az soha nem lesz betöltve. Nem, ez ebben a formában nem igaz. Mert most is tele van. Emlékekkel, szeretettel, nevetéssel, biztatással, gondolkodással, kételkedéssel, és a nem-ragaszkodással is persze. Tényleg meg tudta értetni velem. És mire szükségem lett rá, meg is tanította. Nem fogok sírni. Nem szerette.

A lelkem másik fele viszont kimondottan jól érzi magát most. És arra gondol, hogy Neki volt szinte a legnagyobb szerepe abban, hogy most annyit mondjak a Diána napra:

És akkor mi van? -mosoly