Mindennek megvan az ára
Igy a tűnékeny boldogságnak is. Amilyen ragyogóan voltam szinte egész nap, most olyan borzalmas. Megint jött az a meredt bénaság – nem tudok rá jobb szót kitalálni. Nem valódi, de azt teszi velem, hogy lassulok, annyira, hogy a végén már ahhoz sincs erőm, hogy a lábam megmozditsam, esetleg még az ujjaim mozognak a klaviatúrán, de már más semmi. Erőm sehol, késztetés a legkisebb mozdulatra szintén nincs. Meredt halott, ki bénán várja, hogy jöjjönek könyörületes kezek és eltemessék … A végén már a légzés is nehéz, nem fulladás ez, csak a lélek és test együttes kinja, görcsös kapaszkodás a halál felé … Egy eltompult senki, ki némán várja sorsát, már könnye sincs, elsirta mind …
Tévedés ne essék: ez nem függ senkitől és semmitől. Csak magamban lehet az oka.