Van egy zene. Cirka öt éve imádom. Valaha a gyerekem szerezte. Emlékek is fűztek hozzá. Emlékszem, akkor hallgattuk rongyosra, amikor egy általam jelesnek vélt nap előtt lényegében háromszor 24 órán keresztül lakást – emberi tartózkodásra alkalmasat – varázsolt abból a kuplerájból, ahol addig éltem. Annyit mondott csak: „Anya, te ülj nyugodtan, majd én megcsinálom.” Én meg „engedelmesen” ültem -mosoly

Akkor szinte állandóan azt hallgattuk … Azóta ebből a zenéből is kinyirtam a felesleges emlékeket. Csak a szépek maradtak meg. És a zene. Amiről csak annyit tudott, hogy ki játszotta. De azt is csak hallomásból. Még le sem tudtuk irni a nevét. Olyan ismeretlen volt számunkra …

Aztán teltek az évek. A szám megmaradt. Először nálam is egy CD-n, amire ő vette át nekem. Aztán eltűnt az a CD-m. A fene sem tudja már, hová lett. De amikor még jó volt a régi gépemben az iró, akkor azt az egy számot átmásoltam róla. Sokat hallgattam.

Aztán megtudtuk, hogy ki énekelte. Később kerestem rá a neten, először nem találtam. Azt a számot attól az énekestől soha sem. Cim nélkül nehéz keresni persze …

Aztán egy raktár – D meghajtó – takaritásnál elszállt a zeném. Valamelyik nap mondtam, hogy keritse már nekem elő. Akkor derült ki, hogy közben megszerezte azt a régi albumot egészben. Ma kihozta, hogy másoljam már át magamnak. De a számok nevei csak úgy vannak jelölve, hogy track 1., track 2. …

A cimek nélkül is jó zene az. De én általában szeretem tudni, hogy mit hallgatok. Hogy lehetne megkeresni? -mosoly

Stackolee – Mississippi John Hurt

http://en.wikipedia.org/wiki/Stagger_Lee_(song)

Ez az a szám. Persze nem attól az előadótól. Azt megtartom most magamnak/magunknak. Egyenlőre -mosoly