este fél tízkor bevettem a bogyókat, aztán lefeküdtem. ki volt fáradva a lelkem. aludtam fél hétig.

micsoda tanulságos álom volt … volt abban szinte mindenki. Nényiske Vecsésen, a kertje. apám. anyám. a gyerek. senki nem tudott segíteni. úgy tűnt (nemcsak úgy tűnt, hanem úgyis volt). nemhogy nem tudtak, nem is akartak. haza kellett volna jutnom. mert a vonaton a tök sötét állomáson – mentünk sokan valahová, mintha valami tábor lett volna, mezőgazdasági munkával – elveszett a csomagjaim nagy része. leszartam én a ruhákat, amikor rájöttem, hogy sem a telefonom nincs nálam, sem a gyógyszereim. meg kellett oldani. a boltban lehetett pótolni a ruhákat, de az eladó olyan „édes” volt, hogy másnak csomagolta be azt, és adta oda, ami nekünk kellett volna és persze én fizettem ki. végül azt mondtam magamban, hogy teszek én már az egész táborra, ha kötelező, ha sem, valahogy meg kell szereznem a gyógyszereimet. eljutottam Nényiskéhez Vecsésre. ott a kertben volt anyám. nemhogy segített volna, hanem inkább ő is akadályozott. Nényiske meg kikapálta mindazt a sárgarépát, amit nyugodtan fel lehetett volna szedni és elhasználni. anyám kettesével szétrakta a kertben a romlandó tejszínes süteményeket. pedig ott volt a hűtő, betehette volna. apám eljött kocsival egy haverjával. örültem, és kérdeztem, hogy hazafelé mennek-e, mert otthon van gyógyszerem, haza kell jutnom érte, már két napja nem tudtam bevenni semmit. nem mennek haza, mert neki elege volt, mennek valahová kirándulni a haverral.
oké. kábé hetven kilométerre vagyok otthontól, hazamegyek vonattal. kell az a gyógyszer. persze hivnom kellett volna egy-két embert, de nem volt meg a telefonom sem.

tanulság: senkitől nem várhatok érdemi segitséget, ha problémám van. magamnak kell elintéznem.
szép kis álom volt … de jó, hogy felébredtem belőle. már nagyon bosszantott mindenki inkompetenciája és töketlenkedése.

most megittam egy kávét. elszivtam egy cigit. leírtam ezt. és mindjárt nekikezdek intézkedni.
csak magamra számithatok. de miért lep meg ez? az utóbbi harminc évben úgyis mindig ez volt.

olyan szép és hatásvadász mondat lenne, hogy egyedül vagyok, mint a kisujjam. de nem lenne igaz. Isten itt van velem. mindig is itt volt.

közben elkezdtem az ügyintézést. jelszavam: FOGJUK MEG ÉS VIGYEM