Unalmamban a netet bújom, úgy kell nekem. Megint találtam egy olyan cikket, ami – az én kényeske izlésem szerint – tartalmaz jó néhány butaságot. És ezt egy olyan oldalon találtam, ami BDSM portálként hirdeti magát. Sokszor beleolvastam már, de az ott megjelent irások obszcenitása jócskán meghaladta a türőképességemet. Szoktam én is úgy fogalmazni ebben a blogban, hogy az nem mindig felel meg egy általános közizlésnek, de az ott megjelenő vulgáris, trágár szöveghalmaz már nekem sok. Úgy kell nekem, minek járok oda … A cikk, amit találtam, egy kötelező olvasmányok nevű menüpontban volt, ezért gondoltam, hogy hátha … Hát nem …

Ime a cikk. Nem tudom, ki irta, honnan származik, mert ott sem szerepel sem forrás, sem szerző.

A szado meg a mazo

No nem a korbácsról és a fekete bõrruháról lesz itt most szó! Csak és kizárólag a lelki ketrecekrõl, rácsokról, ütlegekrõl. De egyes olvasóink idegeit ez is borzolhatja. Fõleg, ha magukra ismerhetnek.

A szado meg a mazo alapvetően remekül kijönnek egymással. Nincs is összeillőbb pár. Az egyik szenvedési igényét a másik fantasztikus könnyedséggel és örömmel szolgálja ki. A dolognak persze vannak fokozatai, sőt egészen müvészi szintre is fejleszthető. A kis szurkapiszkától kezdve, az igazán profik csuklóból hozzák a nagy társaságban való leégetést, a rokonok előtt való hülyére vevést is. Mazo párjuk pedig érthetően rosszul érzi magát, legszívesebben elsüllyedne, és kéjeleghet a megbántottság mocsarában.

Van azonban egy kis gond. Sőt több is. Egyrészt ebben a kis játékban másnak már nincs helye. Kiszorulnak a közös barátok, a gyerekek, bárki, akinek jól esne, ha egy kis szerepet kaphatna az ördögi körrel magát remekül elfoglaló pár életében. Ez persze nem tesz jót, különösen egy gyereknek. Mint ahogy az sem tesz jót, hogy a gyerekbe ez a szerepmodell vésődik be, és szinte szükségszerüen egyiket vagy másikat választja a két szerep közül, és ha párt is talál, az egész folytatódhat elölről.

És ami szintén nagy gond: előbb-utóbb szegény mazo önkéntes elnyomott azért csak-csak megsínyli évtizedes elnyomatását. Minden kapcsolatában ezt keresi, nem képes önállóan dönteni. Rosszul érzi magát, vergődik a helyzetben, ami kezdetben annyi örömteli szenvedést okozott. De kiút már csak keveseknek van.

Ekkor a legérdemesebb felkeresni egy pszichológust. Mert hátha…

Nem irom alá azokat a megállapitásokat, amik ebben szerepelnek. A szadizmust és a mazochizmust itt szinte csak a lelki terror szinonimájaként használja az iró, ami szerinetm nagy butaság, főleg, ha egy úgynevezett BDSM portálon jelenik meg. Teljesen tévútra vezetheti a gyanútlan olvasót. Amiről a cikkben szó van, annak a viselkedésformának köze nincs a BDSM-hez, de a valós értelmü S/M játékokhoz sem. Ez egy olyan lelki terror ismertetése, ami mostanában igen sok átlagos házasságban, élettársi viszonyban megtalálható.

A BDSM-beli S/M lénygében fizikai jellegü cselekedetsor. A lelki „megalázás” inkább már a D/s formakörébe tartozna, de ott sem igy, ahogy erről a cikkben irnak. Ez egy teljesen hétköznapi megalázós, a másik lelkét megnyomoritó viszony, ahol általában a férfi a megalázó és a nő a szenvedő alany. A BDSM-ben ( a D/s és S/M részt is beleértve) alapvető, hogy a „játékban” mindkét fél megtalája a saját – és a másik fél – örömét is. Hát az itt felvázolt viszonyban ilyen nincs, az biztos …

A valódi BDSM kapcsolatból nem szorulnak ki a gyerekek. Se a közös barátok. Kiszorulhatnak viszont olyan viszonyból, ahol a terrorizált anya próbálja legalább a gyerekeit valahogy védeni és kimenekiteni, ha tudja egyáltalán. Mert ilyenkor a terrorizáló fél „szórásába” könnyen belekerülhetnek a gyerekek is.

A mazochista nem „a megbántottság mocsarában kéjeleg”. A mazochista a tényleges fájdalmat élvezi, nem azt, ha megalázzák lépten-nyomon. Aki az ilyen mocsarat elviseli, az egy nagyon én-gyenge személy, aki valamiért nem tud tenni ellene, csak ha már nagyon betelt a pohár. És egy hétköznapi kapcsolatban esetleg a pohár túlcsordulásnál az ilyen nő hirtelen a nagykéshez nyúl, mert már más lehetősége nincsen …

„az ördögi körrel magát remekül elfoglaló pár” – ez a kifejezés különösen nagyon „tetszik”. Én egy valódi BDSM kapcsolatban élek, jócskán megfüszerezve D/s és a szexben S/M elemekkel. Nem érzem ördögi körnek. Mint ahogy nem is az. Egy teljesen normális partnerkapcsolat. Amiből a gyerekem nem szorul ki. Sőt, szerintem eddig csak a hasznát érezte. Az ágyjelenetek nem előtte zajlanak – de gondolom, egy átlagos, nem BDSM kapcsolatban is igy van ez. Tudja, hogy a párom, az Uram nagyon fontos számomra. És elfogadja ezt minden gyermeki irigység nélkül. Azt is elfogadja, hogy vannak dolgok, amikben csak akkor születik döntés, ha megbeszéltem a Drágával, és nem nélküle, a háta mögött. Soha nem berzenkedett ellene, amit pedig a korábbi kapcsolataimban aktivan gyakorolt. És ez nem csak szemtől szemben van igy, hanem a „hátunk mögött” is. Bármelyik ismerősömnek, akinek beszélt már erről a kapcsolatomról, mind azt mondta, hogy örül, hogy az anyja végre egy normális férfit talált magának.

Aki egy valódi és mindkét félnek örömet okozó BDSM kapcsolatban él, amely mindig a két fél közös megegyezésén alapul, az általában nem szorul a viszony miatt sem pszichológiai, sem egyéb kezelésre …

Franc az ilyen hülyeségekbe, amit egy állitólagos BDSM portál jelentet meg.