Még nincs arca. Csak teste van, alkata, átlagos, magas. Barna haja, két karja.

Ülnek egymás mellett egy pamlagon. Csak beszélgetés. Halk szavak. Nem néz az arcára. A kar átöleli a vállát. Tovább beszélgetnek. Lecsúszik a combja közé. Nincs rajta alsónemű. Miért? Nem tiltakozik. Valamiért nem megy. Képtelen. A kéz belesimul az ölébe, az ujj arra az egyetlen kicsi pontra.

A teste, mint egy felhúzott íj. Koncentrikus hullámokban indul az orgazmus. Szégyenli. Halk hang. „Nem baj. Engedd el magad. Csak azt akarom, hogy élvezd.” A hang mintha hűvösen mosolyogna rajta.

Csillapul a lélekzet. A dédelgető ujj ismét odaér. Megint útjára indul a gyönyör. Már nem is érdelki, hogy szégyenkezzen. Vajon csak szex lesz? Vagy több is? Mindegy.

A kéz finomam mozdul az ölében. Két ujj összecsippenti a gyenge bőrt. Épp csak annyira, hogy fájjon. A hullámzó gyönyör közben. A gyengéd fájdalom örömében végigfut az agyán: nem csak szex lesz. Több is.

Hirtelen felül az ágyon. Valami nesz felébresztette a délutáni szunyókálásból. Érzi, hogy fázik. végignéz a karján. Mitől libabőrös?

Pedig be volt takarózva. És hideg sincs.