Valamelyik éjjel, amikor kinn cigiztem az erkélyen, kinn volt velem a macskám is. Lenn ült a két ház közötti kertben. Már jöttem volna be, hivtam, de nem jött. Ült, csendesen, a kerteket összekötő betoncsikon. Nem szokott ott időzni, szivesebben van a földes részen. Nem tudtam elgondolni, hogy miért nem jön be …

Ekkor láttam meg, hogy egy új kandúr tűnt fel mellette … Világos árnyalatú bundája még az éjszaka sötétjében is jól látszott. Nesztelen léptekkel körülóvakodta a macskahölgyem. Aki – pedig félős és eszement dühvel utálja a környékbeli kandúrokat – ott ült, nem mozdult, hiába hivtam be – késő volt már, aludni szerettem volna -, nem jött. Néztem őket. És hallgattam …

Az új lovag még az én fülemnek is kedves szerenádot énekelt. Halk, bájos kurrogások, kis kérő-könyörgő hangocskák az éjben. Megható volt. Lehet, a macskám is annak találta, mert várt még egy időt, mire végül is jelezte az udvarlónak, hogy köszöni szépen, de mégsem … Ne csodálja senki, nősténynek született, de jó pár éve van már annak, hogy egy sorozatos méhgyulladás miatt arra kényszerültem, hogy döntsek: termékeny nőstény macskám legyen, aki nem biztos, hogy túléli a következő gyulladást, vagy műtét …

Nem csoda hát, ha azóta menekül a kandúroktól. Most meg is lepődtem, hogy nem hajtotta el, vagy nem rohant fel azonnal az erkélyre. Mert ez a két megoldás létezik. Ifjú és fizikailag-lelkileg gyenge macska úrfik fejvesztve menekülnek tőle, amikor megunva az udvarlásukat, morogva támad. Az alfa himtől viszont ő szokott Forma 1-es sebességbe kapcsolva felrohanni az erkélyre … nem meglepő, megvan az a kandúr legalább 5-6 kiló, csupa erő, csupa izom, hatalmának tökéletes tudata látszik minden lépésében. Ővé a környék, őt elkergetni csak úgy? Ugyan már … A macskám inkább menekül. És az erkély biztonságából nézi azt a hatalmas macskát … Aki aztán az erkély alatt énekli szerelmi dalát neki.

Végül aztán bejött. De a lenn tanúsitott viselkedése egyértelműen más volt most, mint szokott lenni … Lehet, hogy tetszett neki az ifjú legény … Vagy tavasz van és mégis dolgoznak a hormonok? Ki tudja? Senki. De az évek óta homofil macskám végre úgy viselkedett, mint egy állat … Itt volt már az ideje …

Mint egy állat …

Mint egy állat, szimatolom magam körül a levegőt, a bőrömet, a ruhámat és mindenhol érzem a szeretkezés semmihez sem hasonlitható édes-fanyar illatát. Pedig mosdottam utána. Mégis érzem … Szaglósejtjeim mélyére vette be magát az illat …

Ültem itt kora este, a könyvhöz kerestem anyagot a neten … Istenem, mennyi iszonyatos irást kell végigolvasnom ahhoz, hogy találjak egy-egy jót, nivósat, szivet-lelket összemarkolót, mely olyan stilusban iródott, hogy elkerülte azt a mély obszcenitást, ami a BDSM témájúnak álcázott fércműveket jellemzi … szadomazónak szánt izléselenségek halmaza, ocsmány és izléstelen pornográf szöveg … Sokszor meg is csömörlök tőlük … A weboldalak legtöbbje ilyen, amit a BDSM keresőszóra kiad a Google …

A Drága olvasott benn a szobában. Szokásos vasárnap délután …

Aztán egyszer csak minden előzmény nélkül forrni kezd a vér … nedvesedni az öl … máskor ilyen esetben legalább megmosdok kissé – a kényesebb helyeken – , elmegyek vizelni. Most semmi. Halványan végigfutott az agyamon, hogy legalább pipilni el kellene menni. De a lábam már nem engedelmeskedett, testemben életre kelt a szunnyadó nőstény állat, kit hajt a vér, a párosodás ősi ösztöne már hatalmában tartja az elmét, a józan gondolkodást, mindent. Már csak egy út létezett, az út az ágy felé … Kezem a mellkasát simitja, arcát, szemét, ölét, levegőm alig van az ösztönök szakadéka mélyén … Pár perc és már szinte az első érintésére agyamban fénylő robbanás, az oly rég érzett lelki orgazmus, mely sikoltó zokogást szakit ki belőlem és a könyörgést, hogy még, még, még …

Olyan vagyok most én is, mint egy állat … keze mélyen testemben, én meg rimánkodok, hogy ne kézzel … Téged akarlak magamban érezni, Drága, a Te csodálatos testedet, azt kivánom, hogy ölemet himvessződ töltse be, mozogj, mozogj, erősebben, élvezz üvöltve Te is és ontsd belém magodat. Hogy érezzem, hogy nő vagyok, asszony vagyok, a Te asszonyod. Aztán újra a kezedet kérem … Drága, még … ott … simogass, tedd oda a kezed. Ujjad lágy, huncut mozgásba kezd és már a sokadik gyönyör csúcsán lihegve-sirva mondom: imádlak.

És a józanságom csekélyke maradékán átfut egy fél gondolat ….

Mint egy állat …