Miről vagyok olyan, amilyen? Irtam ma erről … és nem gondoltam, hogy ennyire meg fog rázni, hogy még mindig azon jár az eszem … Nem az adott személy, akiről irtam. Nem. Mert az már semmi érzelmet nem kelt bennem. Se jót, se rosszat. Közömbös. Él valahol, nem érdekel.

De maga a dolog … hogy ezt bárki is megtehette velem … annak az újraélése .. na az viselt meg. Mert az irással azt is újraéltem, hogy halt meg a lelkem akkor régen. Legalábbis egy nagy része … És hosszú évekre volt szükségem, hogy innen-onnan összeszedjem a roncsolt lélek hiányzó darabjait. És próbáljak valami egészet csinálni belőle … Egészet? Egésznek látszót. Nem baj, az is jó. Azzal is el lehet funkcionálni az életben. Tudtam is. Mindaddig, amig újra megtanultam végre hinni. És jött valaki. És hittem neki. Még kétszer öltek meg részeket a lelkemből.

És mindegyik után egyre nehezebb volt darabkákat keresni, amivel legalább a világ számára azt a látszatot kelthetem, hogy ép és egész vagyok, mint az átlag …

Mostanában megint sikerült restaurálnom magam. Vajon meddig? Mert a bennem lévő fiatal ember, aki valaha voltam, még mindig hisz. Mindenek ellenére megtartotta a hitét az igazságban, a becsületes szavakban … A másik rész, a pótlás, az a hibás. Mert cserepekből van összetoldva. És időnként beleüvölt a fülembe: Nézz rám!!! Látsz???? Ezt tette a te hited és bizalmad az emberekben velem. Csirizzel ragasztott szilánkhalom. Szép látvány, ugye?? Hát csak higyj tovább, te állat. És légy te is szilánk, mint én!!! Legyünk együtt azok. Ne csak én. És amikor már majd az egész ember csak rongyokból, toldásokból áll, akkor mutasd meg a világnak, hogy te egy és egész vagy … Mert akkor már nem fog sikerülni. Mindenki látja majd rajtad, hogy nem vagy más, mint egy roncs …

Na ez a szilánkokból pótolt, ragasztott valaki az, aki áll néha nálam az ajtó mögött … Én véres verejtékkel próbálom az emberekbe vetett hitemet megtartani. Ő meg el akarja venni. És küzdünk egymással. Nap mint nap.

Ez az a harc, amit én néha minden nap kénytelen vagyok megharcolni … Nem mással harcolok én, sokszor irtam már. Hanem önmagammal … Ez az a bizonyos harc … Nem kivánom senkinek.

És az a dal, Jose Feliciano Az eső … napok óta nem birom nem hallgatni … és nem értem, hogy miért. Már azt is tudom, hogy Mama névnapja is ebben a hónapban van …

Mama, mit akarsz nekem mondani??? Kérlek, mondd érthetőbben. SEGITS!