Annak a sárga szemű, horpadt oldalú kortalan lénynek már neve is van.
Miz Fury
Volt az a film. George C. Scott. A düh. Egyszer láttam. Mentem haza a moziból és képtelen voltam akár egy szót is szólni. Éreztem azt az iszonyatos dühöt. Ami mindent elpusztít maga körül.
Még egy ilyen film volt. Dögkeselyű. Ott sem maradt semmi katarzis. Csak a düh, fájdalmas és kétségbeesett.

Ha az ember inkorrekt, ne várja, hogy jól érezze magát utána. De ezt a rossz érzést ki lehet kerülni. Korrektséggel.

Ahogy kiléptem, már itt volt minden készen az asztalon. A doboz, a füzet. Betettem a lemezt, felment a rendszer, a driverek, a virusvédelem. Aztán ötkor kikapcsoltam és lefeküdtem.
Most folytatom. 186 ajándék.
Képtelen vagyok a régi tipusú könyvjelzőket importálni. Lehet, hogy én vagyok a hülye, de akkor sem megy. Marad a kőkorszaki módszer. Írni egy text file-t és bele minden, ami kell. Azt utána bárhová bemásolhatom. Darabonként. Ez van.

Szomorú és hideg a reggel. Én is az vagyok.
Majd lesz valami. Olyan még nem volt, hogy sehogyse lett volna. Lesz ez még így se.