Mocsokban turkálva
Ma megint az emberi lélek legmélyebb mocskában kellett turkálnom. Meddig birom sérülések nélkül …
Aztán hazajöttem, aludtam, felkeltem, neteztem. És úgy éreztem magam, hogy arról jobb nem is beszélni …
Aztán éjjel 3-kor, amikor épp kiléptem volna a saját neves profilomból, megláttam, hogy valaki hozzáadott valami csoporthoz … Először nem is értettem, mert a neve egy rövidítés …. VGF-1976 … asszem …
És még mielőtt rányomtam volna, hogy kilépés a csoportból, úgy hogy soha többé senki ne tudjon hozzáadni (igy szoktam), mégiscsak belenéztem. És láttam magamat, meg a többieket, fiatalon, gimis korban. Aztán a képek meg a filmek osztálykirándulásokról, az érettségi találkozókról.
A csoportot ma csinálta a Zoli, pár órája. Idén lesz a 40 éves érettségi találkozónk …
Na akkor már nagyon sírtam. Mert láttam az arcokat, akik már máshol járnak, valahol az égi vadászmezőkön. A tanáraim és néhány osztálytársam is.
Aztán megkerestem a yutyúbon Melanie-t és most azt hallgatom. Még mindig sírok. De már inkább örömömben és igen, a megkönnyebbüléstől is. Mert végre ki tudtam takarítani magamból az elmúlt hetek sűrű mocskát. Aztán lőttem magamról pár fotót, fülesben, kibőgött szemmel, hullafáradtan, valós mosollyal az arcomon.
Semmi okom nem lehet panaszra.
ÉN ÉLEK
https ://www.youtube.com/embed/GrM2fxnkxjA
https ://www.youtube.com/watch?v=GX9A5vv-jOM