Szeretnék Neked megfelelni, de mostanában úgy érzem, hogy egyáltalán nem tudok. Nem tudom, hogy mit rontok el. Csak azt érzem, hogy tehetetlen vagyok, semmi nem sikerül. Elkeseritő. Értéktelennek érzem magam.

És erre valószinűleg úgyis az lesz a válasz – ha olvasod – hogy ne Neked akarjak megfelelni …
De nekem Te vagy a fontos. És nem önmagam. Biztos nem érted, biztos, hülyén próbálom elmondani … még ebben is én vagyok a tehetetlen …

Pedig mennyire szeretlek. És mégis azt érzem, hogy még ez sem elég … Hát mit tegyek még, kérlek, mondd meg nekem! Ne hagyj ebben a bizonytalanságban, mert teljesen felőröl már. Állandóan csak jár az agyam, de nem jutok sehová. Egy nyomorult mókuskerékben érzem magam, próbálnék jobb lenni, normálisabb, hogy kikerüljek belőle, de Nélküled nem megy. Add a kezed, segits.

Mindenhol fekete árnyakat látok magam körül, vérző testek és lelkek a szemem előtt … én vagyok az, én vérzek. És nagyon fáj.

Mostanában úgy érzem, hogy egyszer a saját félelmem, a saját szellemeim fognak megölni engem. És egyedül nem tudom elkergetni őket…