morzsák a boszitól
Brand?
Egyszer azt mondta itt valaki, hogy az én nickem már egy brand a BDSM-ben.
Akkor épp fasírtban voltam az egész BDSM-mel, úgy en bloc, és bár tudtam, hogy ez dicséret, meg is köszöntem illendően, de magamban bosszankodtam rajta.
Nem akartam márka lenni. Sosem törtem ilyen barérokra.
———-
Egyszer régen találtam egy boltban márkás cipőket hihetetlenül olcsó áron. Vettem egyet és örültem, mint majom a farkának, hogy nekem ilyen világhírű csuka van végre a lábamon, mert addig soha nem tudtam volna megfizetni az eredeti árat. Grasszáltam benne pár napig, mikor felvilágosított valaki, aki már jobban értett az ilyenhez …
„Te … tudsz te olvasni?”
„Persze hogy tudok.”
„Akkor olvasd már el a felmagasztalt cipellődön lévő írást. De figyelmesen, ne csak kutyafuttából…”
Elolvastam. És akkor döbbentem rá, hogy egy betűnyi eltérés van. Az eredeti névtől. A figyelmetlenségem miatt hamisítványt vettem. Nem csoda, hogy olyan olcsó volt …
Pár hónap múlva még arra is rádöbbentem, hogy igaz a mondás: olcsó húsnak híg a leve. Mert a cipő szétment és dobhattam ki a fenébe.
Pedig csak egy betűben tért el .. Meg persze a minőségben.
Kici, óccó …
———–
Át kell gondolnom ezt a brandséget. Lehet, hogy annak az embernek igaza volt?
Mert hamisítani csak a minőséget érdemes. Egy noname dolog koppintásába nincs miért energiát feccölni.
El kell fogadnom, brand vagyok a BDSM-ben. Nem volt hiába az a sok éves munka, amit az antológiám összeállításába belefektettem.
Most éppen engem hamisítanak. Egy betű különbséggel. Engem meg épp hájjal kenegetnek a büszkeségtől, noha általában nem szoktam megengedni, hogy elszálljak magamtól.
Tényleg márka lettem. Affene 🙂
Az uralkodás gyönyöre
A nyelv és a kéz … vagy egyszerre mindkettő … hol simogatta, hol szivta, szopta, mintha valami éltető energia lenne abban a hímvesszőben …
Hol lassabban, hol gyorsabban, még mindig tapasztal, puhatol, gyakorol, hogy lehetne nagyobb az élvezet, amit ad. Amit adni szeretne. Akar.
Már közel a csúcs … immár harmadszor az éjjel … „lassabban, lassabban …” … tudja, hogy miért mondja a másik, akceptálni is szokta, de most nem akarta.
„Kuss. Már nincs lassabban. Volt ma elégszer. Most Én mondom meg, hogy mikor élvezel el, te kis senkiházi. Én vagyok az Úrnőd, te meg nyomorult szolga.”
Már nincs is idő sokkal több megalázó szóra, érzi a szájában, hogy a szolgája mindjárt robban.
És jön is a bumm .. a szája tele az ondóval .. hogy is volt az elején? „Most sósabb az ízed. Sok sót ettél?” „Sós volt a szalonna …” „Azt is megérzem, ha előtte édességet eszel, szeretem az ízed, szolga, az is az enyém. Ilyenkor.”
A szája a szolga ondójától nedves, lenyalja … közben azt is érzi, hogy nemcsak a szája, hanem már az öle is nedves .. pedig ma nem engedte meg, hogy az Úrnő testéhez érjen, elhessegette a melléhez közeledő kezet.
Érdekes. Testét, lelkét mégis elönti az uralkodás gyönyöre …
2017.07.16.
Még a fájdalmakat is várom
béka: Az utóbbi két alkalom elélvezése igazából fájdalmas volt.
Boszi: miért nem mondtad?? és miért volt fájdalmas?
béka: Azt hittem eddig, hogy direkt így csináltad.
Boszi: édeske, ha nem mondod, én nem tudom, hogy te mit érzel
béka: A legeslegvégén túl erősen simogattad a nyelveddel a makkomat.
Boszi: na. ilyen esetre van az, hogy nyugodtan szólhatsz, hogy ez igy már nem jó.
béka: annyira érzékeny lehet már olyankor, hogy kb. a mostaniaknak a fele erősségűnek megfelelő inger a kellemes.
Boszi: néma gyereknek anyja se érti a szavát. néma szolgának az Úrnője se
béka: Nem szóltam, mert azt hittem direkt teszed, hogy ehhez is fájdalmat köss.
Boszi: kis lüke béka. az a farok nem az én testem része, tehát csak te érezheted, hogy mi a jó, és meddig menjek el. szólj!!!!
béka: Nagyjából mindent élvezek, amit teszel. Még a fájdalmakat is várom.
Hanem Én is
„szolga: De vagy annyira Domina hogy […]? Leszel annyira felszabadult?
Úrnő: Nekem ez nem felszabadultság kérdése. És ez nem dominaság függvénye. Engem ez nem feszélyezne … És jó lenne, ha egyszer és mindenkorra megtanulnád, hogy nem ilyen szarok jelzik, hogy ki az igazi Úrnő és ki a látszatdomina …. Úgy látszik, hogy te a csökött agyaddal még mindig a látszatdomináknál vagy leragadva. Valószinűleg egy olyan kell neked, nem egy igazi Úrnő.
Keress egy ilyen látszatdominát, aki tűsarkúban nyalatja veled a cipője talpát, megtaposgat, néz rád fentről, mintha valaki lenne – pedig csak egy látszat -, aki vitézkötést csinál a farkadra, te meg nézel bociszemekkel, hogy húúha, micsoda dominát fogtam, ez még a számat is televizelte, áhitatos tekintettel nézhetsz rá, ő meg a végén esetleg megengedi, hogy kiverd a farkad, aztán letelik a „szeánsz” és elküld az utadra. Na ilyen való neked. Nem egy igazi Úrnő.
szolga: Ezen már rég túl vagyunk. Te másképp nevelsz.
Úrnő: Én arra nevellek, hogy méltóan, és a szükségemnek megfelelően szolgálj Engem. A látszatdomina téged fog kiszolgálni. De Én nem.
szolga: Én ki foglak szolgálni?
Úrnő: Képesnek tartod magad egy valódi Úrnőt szolgálni?? És hogy Nekem mi a jó, azt majd Én eldöntöm. Nehogy már te határozd meg, hogy Nekem mi a jó.
szolga: Te fogod, Úrnő.
Úrnő: Ma ismét nem voltál tisztelettudó. A hímsovinizmusoddal már megint te akartad jobban tudni, hogy Nekem mi a jó. Ezt még a magánéletemben sem, soha nem szerettem …. Úrnőként meg még kevésbé.
Jó éjszakát. Csajozz, dominázz, vagy csinálj, amit akarsz. Én megyek pihenni.
szolga: Jó pihenést! Én meg nézem az új képedet itt … és maszturbálok.”
_______________________
Kereshetsz mást, aranyapám, tudod, hogy engem nem érdekel. A köztünk lévő, abszolúte különleges kapcsolatot és az ezen alapuló D/s-t senkitől nem kaphatod meg, azt magad is tudod. És nemcsak a kapcsolat különleges.
Hanem Én is.
“kedvesednek…”
Boszi: És a barátomnak sose tekintettelek. Másoknak úgy emlitelek, hogy a pasim. De ez a szó sem igazán fedi le …
béka: Mi vagyok most a pasid helyett?
Boszi: Már mondtam …
Boszi: Olyan vagy, mint az összes többi férfi, mindent elfelejtesz. Reménytelenek vagytok.
béka: Olyan vagyok neked, mint a többi pasi?
Boszi: Ezt mondtam?????? Nem olyan vagy.
béka: Valahol fájó, hogy nem tekintesz a kedvesednek… de nagyon izgat.
Boszi: / Soha nem fogom megmondani, hogy annak (is) tekintelek /
A Boszorkány lelke olyan, mint egy madárkalitka. De az ajtaja mindig nyitva. Olvasott egyszer egy gyönyörű mesét a halott madárról. Akkor nagyon elgondolkodott. És elhatározta, ha még egyszer egy madár megtiszteli a lelkét, hogy belerepül, soha nem lesz becsukva az ajtó.
Ja, hogy abban a mesében madár volt és nem béka? Kérem szépen, Coelho sem írhat mindenről. Ezt a verziót a Boszorkány írja.