Pár éve beszélgettem egyszer egy okos asszonnyal. Valahogy szóba került az ajándékozás. És én azt mondtam neki, hogy mindig is jobban szerettem adni, mint kapni. Rám nézett egy kis furcsa félmosollyal. Nem is értettem azt a mosolyt. Majd annyit mondott: „Belegondoltál te már abba, hogy kinek van nagyobb hatalma a másik fölött? Annak, aki ad. Mert hatalmában áll adni vagy nem adni.”

Világéletemben jószerével csak adtam … és közben nem tudtam, hogy ezzel mennyire deklarálom a hatalmam, a dominanciám a többiek fölött … Nem is nagyon tudtam, milyen az: kapni. Azaz alázattal elfogadni …

Itt volt már az ideje, hogy a másik oldalt is megtapasztaljam. Mert kapni, elfogadni is jó. De nekem nem ezért volt fontos ez a tapasztalás. Aki egy helyzetben csak kap, csak elfogadja az ajándékokat, az ott és akkor egyáltalán nem domináns.

Most jóval több alázat van bennem, mint eddig valaha is volt. Úgy összességében az Élet iránt. Itt volt már az ideje.

Szeretnék még kapni.

Persze hogy ebbe is bele kell jönnöm. Nem sok gyakorlatom volt eddig benne.