Megint dolgozik a mélyben az agyam. Csak nem tudom, hogy mit. Eredményként morcos arccal ülök, lesem a semmit. És azt érzem, hogy tele vagyok dühvel. Pedig most semmi olyan nem történt, ami ezt indokolná.

Az agymunka ma délután egy újabb fajta – eddig még sosem jelentkező – rémálomban nyilvánult meg. Nem fogok meglepődni, ha még párszor ismétlődni fog. A maradványa az a düh, ami most éppen majdnem szétvet. Az anyámmal álmodtam. És álmomban anyám átvert. Pedig már szegény elment tizenöt éve.

Legszivesebben bögréket vágnék a falhoz. De amíg nem tudom, hogy min dolgozik az agyam, kire vagyok ilyen dühös, addig még annak sincs értelme.

Mi van, ha megint önmagammal van bajom??? -atyam Akár az is lehet … Most akkor magamat vágjam fejbe???

Megyek és robbantok paprikákat. Az elég agresszív játék.