Nem tudom, hogy most mi van. El vagyok keseredve. Szüneteltetem a Blogot is. Minek irjam ki magamból, amikor lehet, hogy nem olvassa. Vagy nem tudom. Vagy zöld. Lehet, hogy mégis olvassa. Lehet, hogy nem tetszik neki, amiket oda irok. Nem tudom. Nem mond semmit. Néha úgy érzem magam mellette, mint egy hülye szaros gyerek. Elkeseritö.

Ezt legalább a kutya se olvassa. És ha igen, hát tényleg magára vessen. Mert ez ugyan publikus, de nem hirdetem. Ezt tényleg magamnak irom. Mert valahova le kell irnom a nyomorúságom. Mert most az van. Volt már jobb is. Remélem, hogy lesz is. Mert igy az egész életem értelmetlennek tünik.

Szerintem tényleg nem gondolja, hogy mennyire szeretem …