… elképzelhető, hogy az átmeneti – és csak rövid időre választott – nickem, a WarGoddess sokak számára esetleg félreérthető lehet … Mert ma kaptam ilyen visszajelzést.

A harc istennője … wargoddess nem egy konkrét mitológiai isten. Hanem a két szó egyszerű angol forditása. És egyáltalán nem azt jelenti, hogy én most bárkivel is harcolni szeretnék. Van egy csöpp dolgom ezzel a harccal, az kétségtelen. De ezt a csatát kizárólag önmagam ellen kell megvivnom. Mert – mint utóbbi időben rájöttem – eddig saját magam legnagyobb ellensége voltam sokszor. Ez van. De annak is örülhetek, hogy már ezt is tudom.

És már azt is látom, hogy ez a harc eddig a legnagyobb kihivás az életemben. Saját magammal, saját szűklátókörűségemmel kell küzdenem. Amikor az embernek önmaga agyatlanságait kell legyőzni, … hát az kurva nehéz. Mert önmagamat látom tükör által a leghomályosabban … Csak a sötétben tapogatózom sokszor. Tudom, hogy erős vagyok. De az ellenfelem épp ilyen erős. Mert az is én vagyok … Francba …

Igen, sokszor menekültem. Önmagam elől … És struccként sokszor dugtam a fejem a homokba … önmagam elől. És itt, most köszönetet mondok annak az embernek, aki ezt a szemembe mondta. Mert az ő segitsége nélkül soha nem tudtam volna fellépni erre a lépcsőfokra az életemben, ahol most állok. Nagy lépés volt. És én tiszta szivből köszönöm a segitségét.

De ez csak egy újabb lépcsőfok. És nem az a hely, ahol megállhatok. Tovább kell mennem. Mert már látok valami lehetőséget a következő lépések megtételére.

No, akkor hajrá, Én.

Nagyon jót beszélgettünk ma pár emberrel. Igaz, virtuálisan, de mégis valóságosan. És nagyon jól éreztem magam. Ott, ahol minden éjjel egyre jobban és jobban vagyok.

Viszont „éhes” vagyok. Igen, szexuális értelemben. És egyre éhesebb. A libidóm az egekben … (Ha valaki azt mondja pár hete, hogy még képes leszek ilyen érzésekre, hát szemen köptem volna …) Olyannyira, hogy azt érzem, talán három pasit is „el tudnék fogyasztani” egy „vacsorára”. Ennek következtében már egy kissé gátlástalan voltam ott ma este. Csináltam ugyan ma is egy print screent, de kizárólag a saját szórakozásomra. Megvan a gépen. Meg is lesz jó ideig. De sose lesz képként publikus … túl sok benne a privát beszélgetés. És mondom, kissé gátlástalan voltam … voltunk ….

Az a férfi … akit az előző bejegyzésemben emlitettem, egy képet is mellékelt a leveléhez. Normál arcképet. Kimentettem. És néha megnézem … és megint csak megdöbbenek a sors furcsaságain. Persze annak mindig megvan az esélye, hogy valaki egy „hamis”, nem önmagáról készült fotót küld. De az a férfi, akit a kép ábrázol … hát az számomra meglehetősen vonzó. Hmmm …

És még valami … valami hasonlóság valakivel … Ami az első pillanatban mellbevert, amikor megláttam. Gondoltam, biztos tévedek … rossz a szemem, vagy ilyesmi. Nosza, van itt egy jobb szemű.

– Gyerek. Mutatok egy képet. Ez a pasi szeretne velem ismerkedni.
– Ez teljesen olyan, mint ….. 😮 Nem ő az? 😮 … Hogyhogy rád mindig a kopaszodó, körszakállas pasik kattannak?

Hát igen. Tényleg döbbenetes a hasonlóság. Még a mosolya is ugyanolyan … Mutattam a képet még valakinek. Aki egyszer régen Erdélyben személyesen látta. Ő is észrevette a hasonlóságot …

És visszaemlékszem, amikor egyszer már történt velem ilyen … Amikor ő küldött először képet magáról … az is emlékeztetett valakire. ….

Most nem tudom, hogy az Élet szórakozik velem? Vagy mi a frász van?

Mert időnként megnézem ezt a képet … és képletesen szólva csorog a nyálam …. Világéletemben ez a tipus volt a gyengém … Bár ennek a férfinak barna a szeme.

Viszont ugyanaz a keresztneve … Mondom, hogy szívat az Élet.