„Önmagamból kivetközve
Ordítva, sírva dühöngve
Saját magamat fel sem ismerve
Fekszem a porban összetörve

Megtépázott énem sárban
Fetreng, jajong egymagában
Makacs harag osztályrésze
Utolsót sóhajt, aztán vége

Magam tettem magam porba
Döntöttem magam nyomorba
Én okoztam, én csináltam
Elrontottam, elhibáztam

Próbálnám már jóvátenni
Sajgó sebed bekötözni
Beléd szúrtam véres töröm
Nincs bocsánat, beletörödöm”

„Te azért születtél, hogy szeressenek,
Én azért születtem, hogy Téged
Szeresselek.
S csak annyit ér az életem,
Amennyi boldogságot adsz Te nekem.

Azt adom, mi a legnagyobb. A szívemet,
Mely útra kelt és felkutatta a tiedet.
Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem.
Én veled leszek, és Te leszel a mindenem.”
(Goethe)