Nemi identitás

Azt, hogy valaki férfinak, nönek vagy valahol a kettö között levönek tartja magát, nemi identitásnak nevezzük. A nemi szerep a férfi, nöi vagy kevert jegyek objektív megjelenése. A legtöbb embernél a nemi identitás megegyezik a nemi szereppel (például a magát férfiasnak tartó, és ilyenképpen viselkedö férfinál).

A nemi identitás a gyermekkor elején (18-24 hónapos kor között) alakul ki. A gyermekkor során a fiúk rájönnek arra, hogy fiúk, a lányok pedig arra, hogy lányok. A gyermekek néha az ellenkezö nem által kedvelt tevékenységekhez vonzódnak, ez nem jelenti azonban azt, hogy az a kislány, aki baseballt és birkózást szeret játszani, nemi identitás-zavarral küzd, egészen addig, amíg magát nönek érzi és ezzel az állapottal meg is van elégedve. Ugyanígy nincs nemi identitászavara annak a fiúnak sem, aki a sportolás és durva játékok helyett inkább babázik és föz, feltéve, ha férfiként azonosítja magát és ezzel teljesen elégedett.

Az olyan gyermekek sem fognak nemi identitászavarral küszködni, akik nemi szerveik alapján nem sorolhatók be férfinak vagy nönek, ha következetesen az egyik nem tagjaként kezeljük öket, még akkor sem, ha a választott nem nem egyezik meg a biológiaival. Néhány nagy nyilvánosságot kapott esetben azonban ez a hozzáállás sikertelennek bizonyult.

Nemi identitászavar, transzszexualitás

Akik jelentös eltérést tapasztalnak anatómiájuk és önnön belsö nemi irányultságú (férfias, nöies, kevert vagy semleges) érzéseik között, általában nemi identitászavarral küszködnek. A zavar extrém formáját transzszexualitásnak nevezzük.

A transzszexuális ember azt hiszi, hogy biológiai tévedés áldozata, kegyetlen módon bezárták egy testbe, mely nem illik össze a valódi nemi hovatartozásával. A transzszexuálisok többsége olyan férfi, aki gyermekkorától a nöi nemhez tartozónak érzi magát, s nemi szerveit, férfias jellegét általában már gyermekkorától kezdve undorral szemléli. A transzszexualitás 30.000 férfiból, illetve 100.000 nöböl egyet érint.

A transzszexuálisok pszichológiai segítséget kérhetnek, hogy könnyebben el tudják viselni nekik meg nem felelö testüket, vagy azért, hogy segítséget kapjanak nemük megváltoztatásához. A tanácsadás, a hormonkezelés, az elektrolízis és az ivarszerv-mütétek kombinációja segít a legtöbb esetben.

Néhány esetben a transzszexuális személy nemi szerepét megváltoztatja, munkája, mindennapi élete és öltözködése alapján az ellenkezö nemhez sorolhatjuk, esetlegesen nemi szerepének alátámasztására iratokat (például jogosítványt) szerez, ugyanakkor anatómiai beavatkozásig esetleg soha nem jut el. Sokan közülük, akiket néha „nemet-váltók” névvel illetnek, nem mutatják elmezavar jeleit.

Más transzszexuálisok a viselkedés, öltözködés, modor adaptációja mellett hormonkezeléssel másodlagos nemi jellegüket is megváltoztatják. A férfiak esetében alkalmazott nöi hormon, például ösztrogén kezelés során a mellek megnönek, és további testi változások történnek, például a nemi szervek elkorcsosulnak (a nemiszervek atrófiája), az erekcióra való képesség elvész. Nöknél a férfi hormon (tesztoszteron) kezelés a nemi szörzet növekedéséhez, a hang elmélyüléséhez és a testszag változásához vezet.

Egyes esetekben a transzszexuális személy nemét mütéttel kívánja megváltoztatni. Férfiaknál ez a pénisz és herék eltávolítását, mesterséges vagina kialakítását, nöknél a mellek és a belsö reproduktív szervek (méh és petefészkek) eltávolítását, a vagina lezárását és mesterséges pénisz kialakítását jelenti. Mindkét esetben a mütétet a megfelelö hormonnal (férfiak esetében ösztrogén, nök esetében tesztoszteron) való kezelés elözi meg.

Ugyan a mütéten átesettek gyermek nemzésére, szülésére képtelenek, sokuk kielégítö szexuális kapcsolatokat épít ki. Az orgazmusra való képesség általában megmarad a mütét után, sokan ekkor érzik magukat elöször szexuálisan kellemesen. Néhány esetben azonban a mütét célja csak az, hogy a személy szexuálisan az ellenkezö nem tagjaként szerepelhessen, melynek motiváló oka általában a nemi identitással való azonosulni vágyás.

(forrás)