Szexualitás

A szexualitás az emberi élet szerves része, a normálisnak tartott szexuális viselkedés azonban kultúránként változó, ezért szinte lehetetlen a „normális” szexualitás határait meghatározni. Nemcsak a „normális” szexuális viselkedésben, hanem a szex gyakoriságát illetöen is nagy eltérések vannak, néhányan naponta többször, míg mások jóval ritkábban (évente pár alkalommal) vágynak szexuális tevékenységre.

A fiatalok ugyan vonakodnak elismerni, hogy az öregebbeknek van szexuális érdeklödése, a legtöbb idösebb embert érdekli a szex és kielégítö szexuális életet él egészen tisztes korban is. A különbözö szexuális problémák, például erekciós zavar férfiaknál, fájdalmas vagy nehéz közösülés, vaginizmus, anorgasmia nöknél minden korosztályt érintenek, habár a problémák gyakrabban fordulnak elö idösebbekben.

A szexualitással kapcsolatos társadalmi hozzáállás szintén változik az idök során. Változott például a maszturbáció, homoszexualitás, a gyakori, több partnerrel folytatott szexuális tevékenység megítélése.

Maszturbáció:A maszturbáció, melyet régebben perverziónak, söt elmebetegségek okozójának tartottak, napjainkban már normális szexuális tevékenységnek számít. A férfiak több mint 97, a nök 80 százaléka maszturbált már élete során. Általában a férfiak gyakrabban végeznek önkielégítést, mint a nök, még akkor is, ha szexben gazdag párkapcsolatban élnek. A maszturbáció normális viselkedés és mint „biztonságos szex”, ajánlott, ugyanakkor a környezet helytelenítö hozzáállása büntudatot, lelki gyötrödést válthat ki, ez komoly aggodalomhoz, a szexuális teljesítöképesség csökkenéséhez vezethet.

Homoszexualitás:A maszturbációhoz hasonlóan a homoszexualitást is elítélte régebben az orvostudomány, mára azonban már nem rendellenességnek, hanem a gyermekkortól jelen levö szexuális irányultságnak tekintjük. A felnött lakosság 4-5%-ka érintett kizárólagosan homoszexuális kapcsolatokban, további 2-5% alkalmanként közeledik saját neméhez (biszexualitás). A serdülökkel is elöfordul, hogy azonos nemüvel folytatnak szexuális játékot, azonban ez nem feltétlenül vezet felnöttkori homo- vagy biszexualitáshoz.

A homoszexuális emberek ugyanúgy vonzódnak a saját nemükhöz, mint a heteroszexuálisok az ellenkezö nem tagjaihoz. A vonzalom hátterében befolyásolhatatlan biológiai és környezeti hatások állnak, és nem tudatos választás kérdése, épp ezért a szexuális irányultsággal kapcsolatban a népszerü „szexuális érdeklödés” kifejezés nem fejezi ki jól a szexuális irányultságot.

A legtöbb homoszexuális jól alkalmazkodik irányultságához, habár túl kell lépnie a társadalomban elterjedt elöítéleteken, helytelenítésen. Az alkalmazkodás hosszú idöbe telhet, és komoly pszichológiai stresszel járhat, ezt a társadalmi és munkahelyi helyzetekben tapasztalható bigottság csak súlyosbítja. Továbbra is elterjedt a vélt vagy valós szexuális irányultság alapján történö diszkrimináció.

Gyakori, több partnerrel folytatott szexuális tevékenységa hetero- és homoszexuálisok között egyaránt gyakran elöfordul. Ez a viselkedés bizonyos esetekben a nemi úton terjedö betegségek miatt (pl. HIV, májgyulladás, szifilisz, kankó, méhnyakrák), melyeknek veszélye nagyobb több partner esetén, illetve azért, mert a partnereit gyakran váltó személy esetleg nehezebben épít ki komoly, tartós kapcsolatot, tanácsadást tesz szükségessé.

(forrás)