Imádom ám a hülyeségeimet.

Nincs döglött varnyu. És egy jó ideig – ha és amennyiben rajtam múlik – nem is lesz.

Kora este, fürdés előtt kivettem a szekrényből egy régi melegitőnadrágot. Nem az enyém volt. Az exé se, mert neki rövid lett volna. Talán még a 3. után maradt itt. Kék, turkálósforma. Valamiért nem dobtam még ki. Pedig soha – az uccsó pár évben, amióta észrevettem, hogy a szekrényben figyel – nem volt jó rám. Párszor felpróbáltam (volna), de nemhogy a hátsómra, hanem még a combomra se ment fel. Ki is dobhattam volna. De volt valami remény … titokban … hogy hátha egyszer mégis …

Most abban ülök. Ezzel már megvan az első minusz tíz kiló. Két és fél hónap alatt igen barátságos eredmény. Dicsérd meg magad, Én. Mert ezt úgy érted el, hogy soha egy percet sem éheztél. Mert imádsz enni. És végre megtaláltad a módot, hogy semmi finomat ne tagadj meg magadtól, és mégis fogyj lassanként. Az étrended változtatása miatt dugig eheted magad finom gyümölcsökkel. Tele van a szervezeted valódi, természetes vitaminokkal. Itt volt az ideje. Ezek miatt – az egyre ritkább és egyre rövidebb kivételektől eltekintve – tele vagy energiával és jókedvvel. És egyre inkább olyan vagy, mint régen, pár őrülttel ezelőtt … És egyre erősebbnek érzed magad.

Asszem, kedzek óvatosan gratulálni magamnak -mosoly

WP-useronline plugin. Hasznos kis cumó. Cirka félóráig figyeltem este a változásait. Nem kinn, hanem itt a dashboardon persze. És a félóra alatt nyomtam hét print screent. Csak úgy a magam szórakoztatására.