Na mi van, Varnyu, alliterálsz?
Kötél vagy lélek?
Mi kell egy szubhoz, kötél vagy lélek?
Nem olyan régen beszélgettem valakivel, még a neme sem lényeg, aki azt mondta, hogyha ő szub szerepben van, meg kell kötözni, hogy valóban engedelmes legyen.
Hát én meg nem kötöznék ezért senkit. Vagy engedelmességre bírom a személyiségem erejével, vagy semmivel.
Ha domináns szerepben vagyok, és azt mondom, hogy ne mozogjon, akkor elvárom, hogy engedelmes legyen. Ha azt mondom, hogy maradjon ott, ahol van, akkor meg ezt tegye. Ne kelljen ezekhez kötél. Semmi kedvem az együtt töltött idő egy részét makramézással tölteni.
Amúgy sem vagyok a technika megszállottja. Dominánsként a személyiségemmel írányítok.
Ha valami nem stimmel, kellemetlen neki, vagy túlzottan fájdalmas, elvárom, hogy azonnal szóljon. Ha akar kilépő szót, természetesen kap, de ha csak annyit mond, hogy állj le, mert ez nem oké, abból is értek. És azonnal leállok. Megbeszéljük, hogy mi volt a gond, nekem is tanulnom kell. Majd utána az elszenvedett kellemetlenségért tízszeresen kárpótolom gyengédséggel. Soha nem vesztem el a kontrollt önmagam felett.
Így volt ez, amikor a másik oldalon voltam. Akkor is. Képtelen voltam a kontroll teljes átadására, de nem is akartam megtenni. Valamennyit mindig magtartottam magamnak. Mert a másik is ember, tévedhet, értékelheti rosszul a reakciómat. És semmi kedvem nem volt, hogy valami baj legyen.
A felelősség mindig mindkettőnké.
Szeretem nézni a kötözős képeket, a shibarit, a kinbakut, mert az művészetnek tartom és a szép kötözések gyönyörködtetik a szememet. De a kötelek használata számomra nem érdekes.
Ha valakit kötéllel kell engedelmességre bírni, azt már megette a fene.
Szvsz.
Indiszponáltan
A Boszorkány jelenleg halálra unja magát. Napok óta. Olyan nagy a csend a Nagy Semmiben, hogy szinte fáj a hallgatása.
Hiányzik a béka suttogása.
Unalmában főz, leginkább főzelékeket, ezt-azt csinál, esténkén a gennyes zenéit hallgatja … magasságos macskagyökér, hová süllyedt …
… és néha arról álmodozik, milyen érzés volt, amikor a béka pórázát a kezében tartotta.
Ja, hogy az nem a Boszorkány volt, hanem egy nő, akiről néha szoktam írni? Az is lehet.
Kissé indiszponált vagyok mostanában.
(Na mi van, Varnyu, alliterálsz?)
Este megszólalt a csend. Vajon valóság volt, vagy a vén vajákossal csak a szellő játszott?
(Na mi van, Varnyu, alliterálsz?)
Mert ezt suttogta a csend:
„Délután éreztelek.”
„Pedig igyekeztem nem gondolni rád, hogy ne zavarjalak. Hiányoztál.”
„Nem bírtad ki, hogy ne használj.”
„Nem használtalak. Csak rád gondoltam.”
„Hozzászoktattál, hogy élvezzelek…”
Affene. Kénytelen lesz elfogadni, hogy igaz, amit a béka állít, hogy a Boszorkány gondolatának tényleg teremtő ereje van. Hogy valóban tud varázsolni. Bár nagyon nehéz ezt elhinni egy teljesen realista Boszorkánynak.
Sok mindent nehéz elhinni. De nem attól függ a dolgok létezése, hogy a Boszorkány hisz-e benne. Ha attól függene, akkor saját maga sem létezne.
Majd nagy röhögés közepette megkeres egy Hamlet idézetet, szereti, ha pontosak a dolgok, azon nevet, hogy mennyire utálta Shakespeare drámáit, és amikor szembetalálkozott a szerző költészetével, lásd szonettek, az volt a véleménye, hogy Shakespeare-nek elég lett volna szonetteket írnia, a drámákat hagyhatta volna a fenébe.
Mégse lett volna jó. Mert akkor ki írt volna a Ds-ről Petruchio és Katarina történetében az 1500-as évek végén.
Szófosó Boszi, told már azt az idézetet …
„Több dolgok vannak földön és égen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes.”
Ha Shakespeare mondta, biztos így van. Gondolj csak a békád gésás hasonlatára, Boszi, amit már többször mondott:
„Te olyan vagy, mint egy gésa …” – és valami földöntúli élvezet tükröződött azon a nagyképén.
„Felejtsd el azt belőle, hogy mint egy. Én gésa vagyok, wazze.”