Nincs kedvem napok óta blogot irni. Meg úgy semmihez sincs kedvem. És amúgy még élni sem néha. Na mindegy. Majd elmúlik. Mint minden …

Néha bosszantanak az óvodások. Na nem a valódiak. Hanem a felnőtt óvodások. Akik felnőtt létükre néha 4-5 évesként viselkednek … Biztos én vagyok az intoleráns … Oly könnyű elvinni a balhét. Világéletemben hajlottam rá amúgy … És nemcsak azért, mert én voltam ilyen hülye. Hanem mert sokszor a legkönnyebb volt az én nyakamba varrni. Na de ebben is ki volt a hülye? Én. Mert engedtem … Na mindegy.

Számtalanszor elhatároztam már, hogy elkezdem irni az ellen-sorskönyvem. De valahogy pár oldal, pár sor után mindig kifogy a tinta a pennámból … Na mindegy. Viszont a szélmalomharcban kurvára el lehet ám fáradni, drága felebarátaim. De hát ezt is magamnak köszönhetem …

Na mindegy …

Kapd össze magad valahogy, …