nagymosás, bammeg?
azon gondolkoztam, hogy annak a feleségnek, aki olyan – számomra végtelen – toleranciát ad a férjénerk, mivel hálálja ezt meg a pasi.
azzal, hogy szereti?
azzal, hogy nem hagyja el?
azzal, hogy biztosítja a nőnek az anyagi javakat?
vagy azzal, hogy segít a házimunkában néha, vagy pelenkázza a babát?
mert ezekkel nem lehet. ezek nem valami plusz dolgok, egy jó házasságban a meglétük természetes.
azért a toleranciáért adni kell az asszonykának valami plusz „juttatást”. mert megérdemli.
a csaj biztos szereti a pasit. de meddig tarthat az a szeretet, amiben ekkora áldozatot vállal?
engem nem érdekel, ha X csalja a párját. mert se őt, se a másikat nem ismerem.
de akkor sem érdekelne, ha közeli barátaim lennének, mert nem tartozik rám.
különben is, a világ egyik fele csalja általában a másikat és fordítva.
ha a barátaim lennének és bármelyik megosztaná velem a dolgot, akkor figyelmesen végighallgatnám és nem mondanék rá semmit. mert nem az én életem.
ha a neten olvasok önvallomásokat ebben a témában, azok nagyrészt panaszkodók, önostorozók, önigazolást keresők vagy éppen melldöngetők írásai.
bárhogy is reagálják le nyilvánosan a saját magánéletük problémáit, én mindig azon gondolkodom el, hogy miért teszik. vannak elméleteim, persze nem biztos, hogy az az igazság.
nemrég épp egy melldöngető, önigazoló stílusú írást olvastam. nem itt, teljesen máshol. csak hogy félreértés ne essék.
az jutott eszembe róla, olyan ez, mint mikor meggyón valaki, elimátkozza a penitenciát és újra minden rendben van.
szerintem nem, de ez csak a magánvéleményem.
és hogy mi az, ami érdekel? hát az, hogy ne az én blogomban akarja kimosni a szennyesét 🙂