a leghosszabb éjszaka. ünnep. nekem, másnak. hiába van még tél, de holnaptól egy tyúklépéssel rövidülni fog a sötétség. És haladunk a nyárba.

mostanában sokat olvastam a karácsony eredetéről. lényegében minden korban, minden vallásban van egy olyan ünnep, ami a téli napfordulóhoz kapcsolódik.
nekem most legjobban a saturnalia tetszett. kedvenc bolygóm a maga sötétségével a Saturnus.

vajon mivel ünnepel egy Varnyu ilyenkor? hát ma épp krumplileves főzéssel. igaz, hogy harmadnapja azt eszek esténként, de mindig csak annyit főzök, amit épp el tudok fogyasztani. igy másnap megint csinálok egy lábassal. most is fő. éjjel fél egy elmúlt.
szeretem a krumplilevest. leginkább nagyapámra emlékeztet. úgy esezm, mint ő, a tányérban villával összetörve a krumplit, bele egy kis ecet. csodálatos ize van. és olyan, mintha nagyapa itt ülne mellettem.

aztán három nap múlva, illetve már csak kettő, Szenteste lesz.

a szeretet ünnepe, az ajándékozásé. éveig volt valaki, aki mindig megkérdezte kari után, hogy én mit kaptam. és nem értette, hogy miért van az, hogy ez nekem nem lényeg. és csak annyit tudok mondani válaszul, hogy semmit. mindig elborzadt tőle. hogy magyarázzam meg, hogy karikor én maximum adni szeretek, nem lényeg, hogy bárki viszonozza. mert adni csak Isten kegyelméből tudok, mert élek és van módom valamit adni. az én legnagyobb ajándékom Isten, aki szent lelkét hozzám is elküldte, hogy velem legyen mindig. jóban, rosszban, örömben, bánatban. és segitsen, vigaszt nyújtson, ha szükségem van rá. ennél nagyobb ajándékot senki nem kaphat a világon.