én: Olyan gyönyörű ez a blog … fehér, tiszta, egyenes, világos. Mint az üzenete: világ … backup6od -kacsint
Ő: Szép, mondom, igen. Én mondjuk megszoktam a feketét, az a blog is ugyanazt mondta: nekem ez tetszik, világ, te pedig megküzdhetsz értem.
én: Jaa.. csak persze a világ magasról szarik rám -mosoly
Egy hangya a milliárdból. Semmi más -mosoly
Fura egy szerzet vagyok.. Egyik szemem rengeteget nevet. A másik viszont szinte mindig sír. De általában nem akarom a világot elkedvetleniteni. Ezért legtöbbször csak a profilom mutatom a világnak -mosoly

Ez a blog, akármit irok bele – akár fekete, akár fehér … – mindig a nevető profilomból származik … -mosoly

„ő tudja, mi van a sötétségben”
Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Ő: De a csúcs a német nyelv. Nem csoda, hogy meg lehet hülyíteni őket.
én: az egy gyönyörű nyelv … -mosoly egészen a melléknév ragozás széléig -feeeeeeeeeeeeeet
Mer onnan már nekem legalábbis a kurva anyázás jött -D
Ő: Szerintem megtaláltam Neked Mark Twain írását a neten. No comment…
én: Melyik az?
Ő: Asszem, a magyar címe „A német nyelv szépségeiről”. De nézd meg, milyen linket küldtem Neked erről kb. néhány hónapja. -mosoly
De valamilyen Twain novelláról küldtem, az hétszentség. -mosoly
én: Na majd megkeresem -mosoly
(néhány hónapja .. linket .. persze megvannak a beszélgetések .. de azé mégis … minek néz ez az ember engem … anyámborogass -atyam -kacsint )
-mosoly
Természetesen meg fogom keresni, kedves … De ki kell várnom vele a saját gépemet és netemet, mert az kissé gördülékenyebben kezeli a GTalk előzményeket, mint ez a csotrogány -mosoly
(lóizéjét … megkeresem a gúgliba, oszt jóvan -wehe )
-mosoly
Ő: Csak találékonyan, drága
én: Úgy lesz

Nem néztem meg a linket a mailben. Mert az volt a tárgy: „Ne nézd meg!!!” De azért köszönöm szépen a fáradozásod, kedves … -mosoly

Mark Twain
AZ A FRÁNYA NÉMET NYELV

Hmmm … Az egyik szemem sokszor nevet, a másik sír …

„Ezt jelenti teljes személyiségnek lenni. Az több a puszta nevetgélésnél meg annál, hogy az ember jól érezze magát. Elegyes érzelmeket jelent, felelősséget, mély érzéseket, feldobottságot és letörtséget. Életünk során mindnyájan elveszítünk dolgokat és embereket, és ez elszomorít minket.”

„Amíg az ember kitart, mindig van reménye a változásra. Az életet nem szabad eldobni. Akármilyen rosszra fordulnak is, akármilyen feketének látszanak is a dolgok, nem szabad feladni.”
Daniel Keyes: Az ötödik Sally