Bölcsen-születés

Néha elgondolkozok azon, hogy milyen jó lenne, ha az ember bölcsen születne. Talán nem követne el élete során annyi marhaságot …
Aztán meg az jut az eszembe, hogy a bölcsesség egy igen hosszú tanulási folyamat eredménye. Sok fáldalommal, könnyel, szomorúsággal jár, néha fogaknak csikorgatásával. A bölcsességnek ára van. Az évek, évtizedek tanulásával fizetünk meg érte.
Azaz nem lehet kihagyni.
És nem utolsó sorban elveszne a tanulás (a küzdés) öröme.

Aki bújt, bújt, aki nem, nem

Meghallgattam egy zenét, amit kellett.
Megnéztem egy weboldalt, ami már nincsen.
Ezzel lezárult egy korszak.
Bye-bye Blogol.hu.
Ott kezdtem hét évvel ezelőtt.

Aki bújt, bújt, aki nem, nem.

Hogy ez nem BDSM? Hát azért annyira nem vagyok biztos benne. Mert a BDSM-ről szóló első posztjaim ott születtek.
A Blogol-nak is letelt a ‘kihordási ideje’ …
Mint azóta sok mindennek.

És nem.

Mostanában több mindentől meg tudott szabadulni, ami már nem előrevitte, hanem hártáltatta.
Olyan dolgoktól, amiket régebben nagyon fontosnak tartott. És az élete nagy részét kitöltötték.
Azt hitte, hogy majd hiányozni fognak.
És nem.
Többek között egy adag képmutatástól. Hogy milyen kedves és aranyos ember.
Talán ezt volt már a legterhesebb viselni …

itt vagyok
apró darabokra szedhetsz
kifacsarhatsz belőlem mindent
de közben, s nem aztán
adj valamit
ömagadból,
amitől nem annyi,
de több leszek,
mint voltam

Jó

Mi a jó?
Ki a jó?

Kérdések.

Az elsőre nem tudom a választ.
A másodikról is csak annyit tudok, hogy én nem.

Néha kések vannak az agyamban.
Olyankor hogyan lehetne jó az ember …
Olyankor nem tudok jó lenni.
Még a tükörben sem.
Ott főleg nem.

Legfeljebb reális lehetek. Az meg nem egyenlő a jóval.
Néha a realitásom egyenlő az egoizmusommal. Az egoizmusom meg az életösztönömmel.
Ennyit a jóságról. Éjjel egy körül.
Néha még magam számára sem vagyok érthető. Biztos késő van.