Fogd a kezem, Drága,
mert félek.
Nélküled értelmetlen
lenne az élet.
Ha már nem lennél más,
csak emlék,
örökre magányos
lennék.

Csak egy törött roncs,
aki sirna.
Hiába lenne bárki,
aki hivna.
Hangját nem hallanám
sohasem.
Nem lenne már nekem
szerelem.

Késő van … megint sokáig vackoltam a neten. Félek a holnapi naptól. Egész nap szorongtam. Hideg van, csúszik, a lábam oly bizonytalan. Tele vagyok szorongással. Istenhez imátkoztam, hogy segitsen. De azért majd Te fogd a kezem, Egyetlenem.

Hallom innen kintről a szuszogásod. Még ez is megnyugtató. Megmosdok, aztán megyek feküdni. Olyan jó lenne, ha most álmodban átölelnél. De ha nem ölelsz, legfeljebb majd odabújok én Hozzád. Élvezem a tested melegét. Olyan, mintha egy puha, meleg fészekben lennék Melletted. Szeretlek, Drága.