„.. azzal együtt vagy tökéletes, nekemvaló”

És Te irtad nekem Uram. Valahol meg kell örökitenem. Mert sokszor nem vagy a szavak embere. És nem érzed szükségét, hogy minden nap szavakkal bizonygasd, hogy szeretsz. Az egyenes és tiszta lelked elegendönek tartja magát a tényt: ha velem élsz, ez elég bizonyság arra, hogy kellek Neked, hogy szeretsz.

Általában tudom és érzem. De néha még ott állnak a múlt sötét árnyai az ajtó mögött:

– a kis stilü despota uralkodni vágyás, amely ugy akart a sárba tiporni, hogy nem kérte beleegyezésemet.
– a hazug szavak, a fél szivvel nekem lökött alamizsna-érzések…. Amik hosszú évekre megrengették a hitemet. És az önbizalmamat.

Gyere és gyógyitsd meg a lelkem, Uram, Életem.

Kérlek…

Kérlek, birtokolj.
Tégy magadévá,
ne csak az ágyban,
hanem minden percben
a Te tulajdonod legyek.

Minden porcikám,
a testem minden ize
legyen a Tiéd.
Minden gondolatom,
minden pillanatom
csak a Tiéd legyen.

Legyek az a sün,
ki tüskés, szúr,
de tüskéi ölelésed által
válnak bársony-puhává,
és kérges szive
olvadt viasszá.

Ölelj magadhoz.
Emelj magadhoz.
Csak Veled élek, Tiéd vagyok,
Benned létezem.
Drága Életem…
Egyetlen vagy nekem.
Csak Neked létezem.