Nekem is jár
Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok.
Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki.
Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy kiszolgálja őket.
És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Lk 12.35-39
És ezt most mindenki úgy érti, ahogy akarja.
Várom a karácsonyt. Annak ellenére várom, hogy sok-sok éve már nem szerettem. Csak keserűséget hozott. Soha nem volt olyan ember mellettem, aki a maga/magam módján hisz Isten végtelen kegyelmében.
Szeretnék majd egy este vele ülni a kis fa előtt és kézenfogva nézni a fényeket. Csöndesen. Virrasztani. És várni az éjfélt, Jézus születését. Soha nem volt benne részem.
Úgy érzem, végre nekem is jár.
Várom a karácsonyt …
Uram, nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és megggyógyul az én lelkem …