nem jól aludtam éjszaka. pedig nekem nagyon jó az alvókám. de most nem ment.

próbáltam kikergetni a gondolataimból, de állandóan elém tolakodott az arca, a mosolya, a szeme. és azt éreztem, hogy mindjárt megpusztulok érte. a vágy, a kívánás minden fizikai jelét éreztem magamon, anélkül, hogy magát a szexuális aktust kivántam volna. fura, nem? időnként már a látványa is olyan érzéki élvezetet okoz, hogy arra nincsenek szavaim. mert az ember elvileg nem kerülhet az orgazmus közelébe a látványtól. a fizikai közelsége is nagyon hiányzott. bebújnék az aurájába és melegednék, töltekeznék, ameddig csak csurig nem leszek vele és az energiával.

két pasi volt korábban az életemben, akiknél néha ugyanigy felizzított a látvány.
mind a kettő BDSM kapcsolat volt.
mind a kettő nárcisztikus pszichopata volt, a mívesebb formából. elragadó személyiségek, gyönyörűen mosolygó szemek, hangjuk olyan tónusú, hogy zene volt a fülemnek. minden csodálatos volt velük, amig úgy történtek a dolgok, ahogy az nekik megfelelt. ha nem, akkor meg néha pokol.

két pasi a múltamból, akinek a látványa is fel tudott izgatni. két illatos nárcisz.
akkor a harmadik is az.
hiszen mindig a nő választ …

nem véletlen, hogy ettől az utolsótól rendszeresen próbáltam menekülni. és akkor még magam sem tudtam, miért. csak szólt a sziréna az agyamban.
szerencsémre azért a szerelmet gyorsan letiltottam magamban.

most is szól a sziréna. de úgy vagyok vele, hogy vagyok már olyan öreg, hogy tudatosan megengedhetem magamnak ezt a veszélyes luxust.
már a látvány is megéri. az arca, a szeme, a mosolya …

ő az utolsó az életemben. hiszen három a magyar igazság. és nekem már nem kell ráadás.