Nem értem néhány ember motivációját. Vagy én gondolkodok túl bonyolultan, vagy én gondolkodok túl egyszerűen. Tudom, hogy a világban nincs sem fekete, sem fehér, csak a szürke árnyalatai. De a hétköznapi dolgok nem ilyenek. Ott például a zöld az zöld. Szeretném azt a motivációt megérteni. Nem tudom. Ennyire hibás lenne a gondolkodásom?

Vagy ennyire egyenes. Szivesen feltételezném az utóbbit. De nem akarok elbizakodottá válni. Nemcsak hogy meg kell tartanom az alázatot, növelnem is kell. Mindenki egy és megismételhetetlen. Ha én különlegesnek tartom magamat, akkor ne vegyem el mástól a hasonlóan különleges egyediség feltételezést. Semmivel nem vagyok különb.

Vajon mások meg engem nem értenek? Még az is elképzelhető.

Vajon értem-e én magamat? Amig ezt meg nem válaszolom, érdemes feltenni bármilyen más kérdést?