Napok óta megint nagyon rossz passzban vagyok. Lehet, hogy nem kellett volna a hangulatjavitó szedésést 2 hét után abbahagyni … Tele vagyok önvádlással. Állandóan azon gondolkozom – nem, ez nem is jó szó rá, mert a gondolkodás egy tudatos folyamatot jelez, ezek a gondolatfoszlányok meg teljesen önkényesen, akaratomtól függetlenül tolakodnak állandóan az agyamba.

Azt érzem, hogy mindenkinek csak rosszat tettem, bajt okoztam, tönkre tettem az életét. Évtizedeken keresztül. Pedig ez nem lehet ebben a formában igaz. Ennyi bünt senki nem követet el, amit én hamuként fejemre szórok … Másnak is lehettek hibái, nemcsak nekem. Ugye????

Nem akarnék addig a végkövetkeztetésig eljutni, hogy aki ilyen kártékony, mint én, az nem érdemli meg az életet … Én szeretek élni. És élni is akarok még. De olyan nehéz elviselni mindazt a hibát, bünt, amit önkéntelenül is a saját fejemre olvasok …

Kizárt, hogy mindig mindenben én lettem volna a hibás ….. -sir