álmok

három hét szabadságból mentem vissza. a munkahely a korábbi kettő keveréke volt. a kollégák is.
az első nap mázsaszám esett rám a munka. nem lehetett haladni vele, mert mindig csak szaporodott. tudtam, hogy ezt egy nap alatt nem lehet már elvégezni. de mégis kell, mert ott voltak az ügyfelek is. már mind türelmetlen volt. az asztalon a papírok egyre halmozódtak. teljesen összekeveredtek. nem tudtam, hogy mi mihez tartozik. kétségbe estem. indulatba jöttem. körülöttem a személyzet zajongott, nevetett. nem vették figyelembe, hogy így nem tudok koncentrálni. a végén dühbe jöttem és kiabálni kezdtem velük. még ők voltak megsértődve. aztán jött valaki, aki csendesen lebaszott, hogy így nem lehet viselkedni. őrizzem meg a nyugalmamat. az udvariasságot.
azt éreztem, hogy nem bírom tovább. a túlterhelésben kiég az agyam. elhatároztam, hogyha letelik a műszak, felmondok azonnal és mindent hagyok a fenébe.
közben legalább háromszor gondoltam rá, hogy mi van, ha ez csak egy álom, nem valóság és minden véget ér, ha kinyitom a szemem. de nem hittem el, hogy ez álom. ez csak a valóság lehet …

negyedszerre annyira nem bírtam, hogy kinyitottam a szemem. tényleg csak álom volt. de nem a múlt összegzése. hanem az utóbbi hetek, hónapok lelki túlterhelése. nem bírok/akarok beszélni róla.

majdcsak lesz valami. csak imádkozhatok Istenhez. mert nem omolhatok össze. és ebből a helyzetből nem lehet azonnali hatállyal felmondani …

az álmaimat jelenleg három téma jellemzi. a menekülés és üldözés, a túlterheltség és a szex.
nappal nem üldöznek és nem menekülök. a túlterhelést igyekszem kezelni. szex meg nem hiányzik … mármint nappal. de az álmaimban állandóan.
na mindegy. ha nincs, akkor nincs.