Haza akarok menni. Ki akarom sirni magamat. Itt nem igazán lehet. Hülyén nézne ki. Mindenki kérdezgetné, hogy miért … Közük??? Pedig valószinűleg tényleg jó szándékkal kérdeznék … De nem tudom mondani. Meg nem is akarom.

Olyanokról irtam az előbb, amiről soha nem akartam. Mert az csak az enyém … de leirtam, mert hátha … hátha lesznek valakik, akik nem késik le egymást.

Nem tudok dolgozni. Kifogyott az elem. Nem bennem kivételesen. Hanem a brékó-brékóban. Majd holnap lesz tán … legalább tudnék mit csinálni … Ez a gép is szar. Alig akarta kinyitni a transzporter programot. A böngészőről nem is beszélve. Nem csodálkoznék, ha egy-két nap és összeomlana … Szabadság előtt ment. Nem gyorsan, de ment. Én két hétig nem nyúltam hozzá … minek piszkálja olyan, aki béna … az informatikus meg vagy nincs, vagy nem ér rá. De ha teljesen beszarik, akkor úgyis rá kell majd érnie 😈

Az a tanmese is foglalkoztat. A gonosz vén banya a botjával. Akihez jött valaki, és felhomályositotta. Hogy innentől lépjen túl a múlton, a bűnein és emberevés helyett változzon. Teljesen olyan, mint egy katolikus példabeszéd … és mint régen a gyónás volt. Menj és ne vétkezz többé … Mintha azt olyan kurva könnyen meg lehetne tenni … Kiváncsi vagyok tényleg, hová ment a vén botos banya ( nagyon fasza asszociáció önmagamra éppen … múlt héten úgy be volt gyulladva a térdem, hogy még a wc-re is bottal tudtam csak kimenni … ) . Elment és elbújdosott szégyenében? Vagy elment személyiségfejlesztő önismereti tréningre? Az utóbbit tartom kevésbé valószinűnek … bár manapság már a vasorrú bába is mehet, ha kellőképpen motivált és meg tudja fizetni 😈 .

Az idő is megint melegszik … nem birom a frontokat. Meg a dögmeleget se. És ez már nekem a határon van. Úgy kell neked, dagadt dög, miért nem fogysz le 😈 . Mert nem tudok … tartósan sose tudtam … csak időlegesen. Azt meg visszahiztam. Sőt mindig egy kicsivel többet … És az alig-evés meg adott egy ajándékot. Gyomorfekélyt. Nem kérem még egyszer. Nem volt jó. Soha annyi háztartási kekszet nem ettem, mint akkor. Meg is utáltam. Egy életre ….

Az orrom is szuttyog az allergiától. 47 éves koromig nem voltam allergiás. Sőt … harcba szálltam a parlagfű jogaiért. Amúgy most is harcba szállok. Mert nem a növények tehetnek róla, hogy allergénné váltak számunkra. Hanem mi. A megnyomoritott immunrendszerünkkel. Régen is volt parlagfű. Az öreg papa meg kinn kaszált egész nyáron, túrta a földet és táncot járt a pollen körülötte. De ő azt se tudta, hogy létezik … mert volt immunrendszere. Mert a stresszről se tudta, hogy létezik …. Hát akkor az még az ő számára tényleg nem létező fogalom volt … a kibaszott pénzhajhászattal, környezetszennyezéssel együtt … meg a kipufogó gázokkal.

Stressz? Kizárt dolog, hogy ez a szó száz éve létezett. De a köztudatban nem volt, az biztos 😈 . Ja és szerintem offshore cégek se voltak. És nem volt állami pénz-elcseszés se. Főleg nem milliárdos tételekben. Amit aztán velem fizettetnek meg. Többek között … Úgy, hogy egy fillért se én basztam el … Legalább 10-20 millát nyomtak volna akkor a zsebembe … Akkor tán befognám a pofám. De akkor se pénzt adtak, hanem vonták az adót 😈 .

Amúgy nem szoktam politizálni. Főleg nem egy blogon. Mert ez nem politikai blog. Nem is értek én hozzá. Én csak azt veszem észre, hogy reál és nominál értékben is csökken a fizetésem. Az árakon meg ezt nem veszem észre …

Na, ez is egy stresszor, ami segitett abban, hogy támadhatóvá váltam a pollenek számára. Manapság a pollenek vannak jobb helyzetben.

Nem lehetnék mától virágpor????