– Mi most a legpregnánsabb érzés benned?
– A düh.
– Nem a csalódottság? Mert az lenne a legkézenfekvőbb.
– Nem. Jéghideg düh.
– És mit szándékszol vele tenni?
– A legkézenfekvőbb megoldás az lenne, hogy bögréket vágjak a falhoz. De sem a bögréim, sem a falam nem érdemelnék meg.
– Akkor?
– A másik kézenfekvő megoldás a törölgetés lenne. De azt már eljátszottam egyszer cirka egy éve.
– Pedig most megkoronázhatnád még egy delete userrel is.
– Tudom. Mégsem teszem.
– Mi lenne, ha kiirnád magadból? Némi vitriollal?
– Kösz. Az is megtörtént már akkoriban.
– Mit fogsz tenni?
– Semmit, Selbst. Kivárom békésen, amig elmúlik. Ami, magamat ismerve mostanában, körülbelül reggel már be is következik. Főleg, ha nem túráztatom magamat a dolgon. Addig meg mosolygok azon, hogy megint sikerült egy lényegében lehetetlen dolgot megtennem az idiótaságom miatt. Sikerült kétszer ugyanabba a folyóba lépnem -mosoly

Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.
Hérakleitosz