Megijedtem hajnalban. Arra ébredtem, hogy egy erös zajt hallottam. Aztán belegondoltam sok mindenbe. És sirtam. És féltem. Mi lenne velem …

Nem akarok ilyenbe belegondolni.

Aztán elaludtam. És a régi házban voltam. Néztem ki az ablakon. És láttam, hogy jönnek munkagépekkel és láncokat kötnek a fákra és elinditják a gépeket és törik ki az élö, eleven fákat. Hallottam a haldoklásuk roppanását. Aztán felgyújtották öket. Mindent bevilágitottak a lángok. Iszonyat volt.

Nem akarok ilyen álmokat. És nem akarok félni. Ha kell, inkább az én életemböl adok éveket Neki. Csak ne Ö. Bár nem biztos, hogy túl sokra menne vele. De akkor is. Inkább én, mint Ö.

Szeretem. Nagyon megijedtem.