Hmmm…. Szerintem az elmúlt négy évben Tőled kaptam a legtöbb inspirációt zeneileg… csupa olyan „ismeretlent”, akit sosem találtam volna meg.
[…]
Hiányzol, …. Hiányoznak az éjszakákba nyúló beszélgetéseink, a párbajok, hiányzik a… Hiányzik Varnyu. És hiányzik Carada. Mert már/most/még ő sincs… Tudom, Te átléptél már ezen… én meg nem hiszek, csak a vas-szén állapotábrában… én vagyok bolond, nem a zenészek. : )

– Na mit irsz erre a levélre?
– Nem tudom, Selbst …
– Több lehetőséged is van. Legegyszerűbb, ha hülyének és süketnek tetteted magad és irsz valamit a levélben lévő zenékről. Például azt, hogy a Rush-on kivül zeneileg lényegében a többi egy nagy nulla, de a Rush meg olyan, hogy az ember pár perc hallgatás után kezdené keresni a kötelet …. És közölheted ezzel a jóemberrel, hogy a zenei izlése még igényel némi csiszolni valót. Persze humorosan, kicsit gúnyolódva, ahogy szoktad, de kedvesen, hogy ne legyen benne valódi bántás.

Vagy elmesélheted neki, hogy maximálisan egyetértesz az utolsó mondatával és te is bolondnak tartod. Ez már lehet kicsit keményebb, de azért nem túlságosan, mert mégiscsak gyenge férfi, nem egy nő, kevesebbet bír, tekintettel kell lenni az érzékeny lelkére, hiába gondolja néha magáról, hogy kemény, mint a vidia … Az inkább te vagy, Én, de hát ezt már régen tudod magadról.

Vagy megirhatod neki az igazat. Ha már nem böki ki a szemét … Hogy miért is van az, hogy néha irsz neki a semmiből pár sort .. és reménykedsz, hátha újra lesz belőle valami beszélgetés … olyan, mint régen … mert néha majd beledöglesz, annyira hiányzik … nemcsak a beszélgetés, az évődés, hanem maga az ember is .. mert ő volt az utolsó számodra, aki iránt ÉRZÉSEID voltak.

No, mit fogsz neki irni, Én?

– Nem tudom, Selbst … Valószinűleg egy negyedik verzió lesz. Mert azt nem fogom neki elmondani, hogy hiába tűnik úgy, hogy nincs az, aki voltam és hiába véli azt, hogy én már átléptem ezen … Ha igy véli, akkor jobban tudom álcázni magam, a lelkem, mint valaha is gondoltam, hogy képes leszek.

Inkább megkérdezek tőle valamit. Csak úgy tömören és velősen. Ahogy szoktam volt:

Mi a büdös fasz tart minket vissza attól, hogy újra beszélgetni kezdjünk? Valami rossz volt/van benne? Vagy tilos? Vagy mi a bús fasz?

-mosoly

Hát ezt irtam.