Nem vagyok feminista.

Sose voltam, nem vagyok és nem is leszek. Én már csak ilyen vagyok. Az, hogy néha humorizálok ilyennel, egyáltalán nem azt jelenti, hogy azzá váltam volna … Mert ha igen, akkor nem itt és nem a cseten lennék. Hanem Eropolisban. Vagy a Facebook-on a BDSMlife-os profilomban. Mert feministaként már legalább 20 szeretőt be tudtam volna gyűjteni az elmúlt hetekben … Olyan férfiakat, akik tényleg istennőként akarnának bánni velem. Az életben is, és a szexben is. És akár több férfivel is kipróbálhatnám a „másik oldalt”.

Tegnapelőtt Eró-n olyan konkrét ajánlatot kaptam, amin még komolyan el is gondolkodtam. És az ismerkedő levélre visszairtam. Pedig soha nem tettem ilyet. Egy 30-as férfi, itt ebben a városban, aki nem független, becsülettel kiirja a lapjára, hogy épp ezért csak szeretőt keres, de azt nem váltogatva, hanem EGY nő személyében. Nem a BDSM negyedben van. És nem mostani a regisztrációja. S már a régi regisztrációmnál is felvett a csoportjába – a közös lakhely miatt -, de kiléptem … Most nem léptem ki. És válaszoltam a levelére … mert nagyon udvariasan fogalmazott. Nem tolakodóan. Nem obszcén szavakkal. Mindössze annyit irt, hogy szeretne velem megismerkedni, mert érdekli a szexuális orientációm. Mivel kedvencnek jelölt, láthatom a képeit is.

Én megköszöntem az érdeklődését. Az első levélben … Majd irtam neki még egyet. Amiben annyi volt, hogy gondolkodom a dolgon …. És bejelöltem én is kedvencnek.

Mert én sem akarok semmi összeköltözős, ál-szerelmes kapcsolatot. De vannak egészséges szexuális vágyaim … És annak egy tartós, de alkalmankénti szerető épp megfelelne. És megmondom őszintén … leginkább az keltette fel az érdeklődést bennem, hogy megemlitette a szexuális orientációmat …

Most egy pár napig nem megyek fel. Gondolkodnom kell. És semmit nem kell elsietni.

Majd meglátjuk …