… vagy másnak. Én éppen élveboncolja magát. Vagy hülyének nézik érte (amire szarok magasról), vagy esetleg tanulhat belőle valaki (a remény hal meg utoljára).

én: Abban az időben jobban érdekeltek a kerékpárok -mosoly
Ő: Egészségesebb, úgy hat kilométeres távra. -mosoly
én: Igen, tökéletesen igazad van. A városon belül épp megtette -mosoly
Ő: Miért kellett abbahagynod?
én: Mert egy idő után elveszett a bátorságom, hogy fel merjek ülni rá… attól féltem, hogy nem tudom megtartani az egyensúlyom és elesek vele. Ez kb 7 éve történt. Emlékszem, hogy elmentem vele a zöldségeshez … visszafelé már nem mertem felülni rá … hazatoltam sirva. Akkor adtam fel …
A bátorság veszett ki belőlem. Mert kerékpározni nem lehet elfelejteni ….
Ő: 7 éve…? Történt akkor valami?
én: Semmi. Egyre kövérebb lettem. Egyre tehetetlenebb. Egyre jobban feladtam. Mindent.
Akkor volt az a bizonyos perc, ami minden feladásban elkövetkezik -mosoly
Egyszer a fürdéssel is jártam igy. Biztos nem meséltem. Vagy tudja a fene már …
Kb. 3-4 éve, már itt.
Kiengedtem a vizet a kádba. Már akkor nagyon nehezen tudtam belépni, mert alig birtam felemelni a lábamat a fájdalomtól és persze a túlsúlytól.
Amikor lett elég viz a kádban, akkor próbáltam belelépni … és megéreztem, hogy nem tudok. …
Akkor leengedtem a vizet. Leültem a wc kagylóra és azt mondtam, hogy ez igy nem élet tovább .. De ott volt a gyerekem. Kissé hülyén vette volna ki magát, hogy teszem fel, ő találjon meg, ahogy ott ülök a wc-n felvágott erekkel … Nem érdemelte volna azt a látványt.
Igy felkeltem, felöltöztem.
Aztán 2 évig csak mosdottam …Elég megalázó gondolat és érzés volt, hogy kénytelen vagyok kihagyni a kádas fürdést
Rá akartak itt beszélni, hogy csináltassak olyan mozgássérültnek való csúszásmentes zuhanyozót. Akkor még tán adtak is volna rá pénzt …
Én meg azt mondtam, hogy nem. Mindenki hülyének nézett.
Mert ha azt megcsináltatom, örökre feladom a kádban pancsolás lehetőségét is …
Bár már akkor alig fértem el a kádban. Nem hosszában, hanem széltében ….
Kissé (?) kevés volt a remény ..
…………………………
Mostanában kifejezetten szeretek egy óráig is pancsolni a kádban -mosoly
„Soha nem adom fel.”
Emlékszem a kérdésedre: „Kivel harcolsz? Csak úgy l’art pour l’art?” -kacsint
Magammal, kedves … -mosoly
Nem kell nekem ellenség, ha itt vagyok én magamnak -mosoly
A legkeményebb ellenfél az életemben … -mosoly
Ő: Mindig az…
én: Az. De nem reménytelen a küzdelem ellene.
Uff
-mosoly