Hallgatom a zenét már pár órája … Forty-Five Hundred Times …

Ma a bögretörögetés helyett lemezeket néztem, hogy felismeri-e a gép. Ha nem, kuka. És nemcsak azok mentek kukába, amit nem ismert fel. Hanem sok olyan is, ami már nem kell. Többek között az összes pornyó és BDSM. Varnyut innentől csak az Ebook szintjén érdekli a BDSM. Nem sok lemez marad.

Viszont a kupacban benne volt egy CD is, amin többek között ez a szám is rajta volt. Imádom ez a zenét. De a gép már időtlen idők óta nem játszotta le a CD-ket … nem szereti, válogat vagy a fene tudja, lehet az is, hogy hisztis, mint a gazdája … mert szerintem ez egy nőnemű gép. Pusztán csak kiváncsiságból tettem be a selejtezés végén. Nem, ezt nem akartam kidobni, azért még van olyan ketyere a házban, amin CD-t tudnék hallgatni. De géppel valamiért jobban szeretem. És lőn csoda, mert a gép megkönyörült rajtam. És gond nélkül felismerte, hogy van ilyen meghajtó. Rendes ez a gép. Tudta, hogy szar kedvem van és kell nekem ez a zene …

Ülök itt fejhallgatóval a fejemen, kellemesen üvölt a zene. Hallgatom. És élvezem.

És közben nézem. Nézem, ahogy a szemem láttára alakul át egy weboldal … Nem kell csinálnom semmit. Ez nem az én oldalam. Csak nézem és élvezem az átalakulás látványát … egyre szebb. Méretében kiegyensúlyozott, arányaiban izlésemnek tökéletes, a szöveg elhelyezése levegős, jól olvasható. És a design egyre szebb. A fekete oly csodálatos. A zene gyorsul, újra érzem azt a lüktetést a véremben … és a szemem gyönyörködik. Egyre szebb. A header.jpg változik többször is … és a változás után nem tudom, hogy lehetne-e már ennél jobb. Nem baj, nem is nekem kell tudnom. Semmi más dolgom nincs, minthogy lássam valami igen elegáns, izléses és szép dolog születésének csodáját azzal, hogy időnként ráfrissitek a képernyőre … Nincs jobb szó rá, minthogy felüditő élmény. És ezek az esték nagyon-nagyon értékesek nekem.

Köszönöm .

Imádom ezt a fekete sablont … csak frissiteni kéne … De ilyen bonyolult, belülről beállitóssal még sose dolgoztam. És ha frissitem, akkor elszállhat az egész designom Na, akkor tényleg megütne a guta. Ott van a beállitásokban a child-themes, a gyermek-témák mentési lehetősége, ezt javasolják is épp ennél. De fogalmam sincs, hogy csináljam … Az elején próbáltam, valamiért nem sikerült, el is basztam … de az még az első napokban volt … viszonylag könnyű volt újra megcsinálni. Most viszont már tele van irkálva egy csomó változtatással … a snippetekben is … meg a head-ben is, footerben is. És a szöveges widgetek is ott vannak … A pop-up ablakok, meg minden. Tényleg nem szeretném elrontani. Nekem teccik, azt is mondhatnám, hogy bele vagyok szeretve. Imádom a feketét. Ez van. És ez a fejléc kép életem legjobb header.jpg-je … számomra …

Tudtam, hogy nincs más hátra, mint segitséget kérnem.

– Most azon gondolkozol, hogy …
– Ki ne merd mondani, mert kitekerem a nyakad, Selbst!!! Van én nekem most elég bajom … Kuss legyen. Tudod, hogy van már elég erőm. Hozzád is, magamhoz is, az igenhez, meg a nemhez is.
– Deja vu …
– Az. Döbbenetesen az. Ugyanolyan, mint 22 évesen. És hidd el, hogy ad ez nekem most elég gondolkodnivalót. Akkor elbasztam … Lehet, hogy most is el fogom? Nem szeretném.

Amúgy utálom a megérzéseimet … Mert sokszor, nagyon sokszor igazuk van. Most is van egy megérzésem. Mintha valakik egy képzeletbeli többszemélyes kártyapartiba invitálnának. Napok óta. Hmmm. És elég „magas” lapokkal csalogatnak.

Elgondolkoztam ezen is. És ismét csak arra jutottam, hogy nem mennék. Valami hülye oknál fogva mindig jobban szerettem kettesben kártyázni. Sőt. Csak úgy.

Kedvelem a pókokat. A pókhálóval sincs semmi bajom. Csak azt nem szeretem, ha olyan hálót szőnek, amibe engem akarnak becsalogatni. Köszönöm, de nem. Nem is olyan régen épp egy másik pók hálószövési taktikáját figyeltem hetekig. És még néha most is

– Varnyu, te most hülyének érzed magad.
– Annak. De nem tudok mit tenni ellene.

Akarom.

Akarom.

Akarom.

Akarom

– Olyan kétségbeesetten akarom, mint már sok évvel ezelőtt, és minden éjszaka ezért imátkozom. És most legszivesebben fekete betűkkel irnék a fekete alapra … rengeteget. Azért feketével, hogy senki ne lássa, de legalább kiirhassam magamból! Mindent, ami itt van bennem … Amit a vak szemek eddig nem láttak … Nem is tudom, hány oldal lenne … 🙁
– A Google. És a forráskód.
– Tudom. A Google nem dijazza, ha a fekete alapon a span color is hat nullából áll. És bár nem a Google helyezés miatt irom ezt a blogot, soha nem is azért irtam, de azt meg kell becsülni, hogy mostanában a látogatottságom a korábbiakhoz képest az egekbe ugrott. A Google Analytics tökéletesen mutatja. Meg hát én is látom itt benn a vezérlőpultban a Visitor Maps statisztikáját. És nem szeretném, ha a fekete betűk miatt a Google büntiből száz hellyel hátrébb zavarna. És a forráskódban meg úgyis ott van/lenne …
– Na ugye, hogy te kussolsz, Varnyu. Pedig nekem mondtad.
– Tudod mit? Szarnék én mindenre, ha megadná a Jóisten, amit kérek … Kiirnám én mindenhová. Akár patyolattiszta fehér betűkkel is, h1-es méretben! *hát-most-tényleg-nincs-ideillő-szmájli*
Atyaisten, de régen szeretem már … Hát igen … amikor a vak szemek ujra látnak.

Valami front van. Mert ráadásul még a jobb térdem is fáj. Na nem baj. Úgysem fog fájni örökké. Holnap/reggel (mert hajnal fél 4 van már megint) remélem, hogy nem fog annyira fájni. Én legalábbis mostanában eléggé igyekszem, hogy egy kissé jobb legyen. Szegény térdem … bár mostanában néha hálaimát rebeg, hogy nem kell annyi túlsúlyt cipelnie. Megérdemelte már. És még több könnyitést is meg fog érdemelni.