Húztam kártyát az este … kétszer is.

Ültem még egy kicsit, gondolkoztam a kártya értelmén és azon, hogy tegnap mit húztam … és hogy milyen tökéletes rendszerbe áll össze a két kártya egymás után … és azon, hogy a kérdésem az volt, mit tegyek most, (mi a dolgom, amire a válasz az utolsó bekezdésben oly világosan le van irva, hogy épp csak ki nem szúrja az ember szemét …) és a válaszon, hogy azt, amit az utóbbi napokban is, hogy gondolkodom, engedem az intuíciómat működni (jobb szeretem megérzésnek hivni, sose csalt még meg nagy dolgokban), és engedem, hogy az érzelmeim és az indulataim is dolgozzanak, akár hagyhatom is, hogy eluralkodjanak kissé rajtam … röhej egyébként …

Szóval ezeken gondolkoztam csukott szemmel, zenével a fülemben, amikor elém úszott egy arc a semmiből … egy mosolygó férfi arca … másodunokatestvérem, de felnőtt korunkban már inkább valódi testvérnek tekintettük egymást … noha néha évekig sem találkoztunk … még soha nem jelent meg az arca előttem spontán … És megkérdeztem tőle, hogy mit akarsz nekem mondani Jóska? Csak mosolygott rám … olyan a mosolya, mint valami gyógyir, mindig ilyen volt, anyám halála után rögtön jött le Pestről segiteni a temetést intézni, a hat szálból az övé volt az egyik sárga rózsa … és miért épp most, Jóska, miért??

És már tudtam is, miért … noha a bizonyosság kedvéért meg kellett néznem az iwiw-en a születésnapját … sose köszöntöttük egymást, csak annyit tudok, hogy Vizöntő. És megnéztem … még nem feküdtem le, noha már éjfél elmúlt, tehát nekem még nem kezdődött el a holnapi nap, majd csak reggel … nekem még ma a tegnap, február 12. … a születésnapja … Szóval ezért … Ezt irta a Magamról rovatban az iwiw-en:

„Micsoda útjaim voltak nekem, – szólt Desire, most hogy emlékezem. Micsoda egy zűrzavar, hány tévedés, tán hazudtam is és volt egy kevés. Volt egy kevés, nem is tudom, hogy hívjam azt. Talán volt egy-két este, ami nincs megnevezve és már így is maradnak nevezetlenül. Márpedig ahogy ez kinéz, megnémulok…és az a kevés is tünni fog.”

Egyszer már irtam róla ebben a blogban Egybeesések cimmel.

Jóska … élt 58 évet. Elhunyt több, mint egy éve, 2010. január 2.-án …

Soha nem fogadtam el hivő katolikusként a visszaköszönő szellemvilág létezését. De december óta már meglátogatta a lelkemet nagyanyám, anyám és most Jóska is. És mind évfordulókhoz kapcsolódva … Hát ez is az esetlegesen átértékelendő dolgaimhoz tartozik immár.

Ez is egy este volt, ami nincs megnevezve …