Dőlj hátra madár, gondolozz, elemezz és élvezd az érzést.

Egyre furcsább … mintha az ember egy meleg, sötét, ölelő és hivogató mélysége engedné bele a lelkét …

Ahhoz képest, hogy ez az alávetettség mélységes mélyű tengere, csodálatos érzés. És nem jól fogalmaztam az előbb … nem én engedem magam, hanem húz valami magával nap, mint nap mélyebbre, tehetetlen vagyok az erővel szemben, ami egyrészt olyan, mintha csalna magával, másrészt, mintha kézenfogva vezetne …

Valahol olvastam ma a dominancia és az agresszió kapcsolatáról … Aki feldobta, annak az a véleménye, hogy dominancia csak valamilyen agresszió talaján, segitségével alakulhat ki. Kénytelen voltam ismét belépni, és röviden, az udvarisság maximális módját betartva leirni, hogy nem értek vele egyet … és tényleg igyekeztem röviden mindösszesen annyit irni, hogy nem osztom a véleményét. Mert szerintem a BDSM-ben semmi agresszió nem szükséges a dominancia létrejöttéhez. És ha a valódi agresszió belép a helyzetbe, az már nem BDSM. Nagyon remélem, hogy nem sértettem meg senkit azzal a pár mondattal.

Aztán később olvastam egy számomra igen frappánsan megfogalmazott véleményt, amely összehasonlitotta és elválasztotta a dominancia és agresszó fogalmát egy nagyon egyszerű példával.

„Ha az utcán pofon vágnak, akkor jól le vagy dominálva?”
Carada

Nem, nem egyenlő az agresszió a dominanciával. És a példa igen találó volt.